Az egyik olasz újság címlapján a válogatott csatár, Balotelli egy Merkel arcképével ellátott focilabdát rúg a messzeségbe. A német címlapok és a politikusok Merkel vereségéről, pálfordulásáról írnak és beszélnek, azt sugallva, hogy a kancellár egyenesen elárulta a hazai adófizetőket. Német diplomaták Brüsszelben azonban hangsúlyozták, hogy Merkel döntése nem volt előkészítetlen. Soha nem vállalna be olyasmit, amivel kapcsolatban nincs meggyőződve arról, hogy otthon el tudja fogadtatni.

Kívülről azonban nem így tűnik. Inkább úgy, hogy az olasz technokrata kormányfő – aki nem mellékesen Merkel találmánya – a piaci és nemzetközi nyomást kihasználva emelte a téteket, és meggyőzte a német kancellárt, nem küldheti az eurózóna harmadik és negyedik legnagyobb gazdaságát, az olaszt és a spanyolt egyedül, védelem nélkül a piacokkal vívott végső csatába.

Merkelt sarokba szorították, és engedett: az európai mentőalap a jövőben közvetlenül bankokat is finanszírozhat. Sőt Spanyolország esetében kivételesen nem is érvényes az elsőbbségi hitelezés szabálya, azaz a német adófizetőknek ugyanúgy sorba kell állniuk a pénzükért, mint a többi befektetőnek. Lehetőség nyílt arra is, hogy a mentőalap adósságot vásároljon a „jól viselkedő” országoktól. Kétségünk ne legyen: a cserébe kialkudott európai bankfelügyelet szabályait, mechanizmusait Berlinben írják majd. A klasszikus merkeli formula érvényesült: hosszú távon ő nyer.

Mégis hiba lenne azt gondolni, a német vezetés ezzel átlépte a Rubicont, vagy hogy az euró végleg megmenekült. A nyomás enyhül, talán a nyári melegben kicsit mindenki megfeledkezik az eurózónáról. De a „paracetamolok” (ahogy a bizottsági szóvivők hívják a mentőalap adósságvásárlását), illetve azok bejelentésének fájdalomcsillapító hatása elpárolog, s visszakúszhat a félelem az eurózóna életképességével kapcsolatban.

Furcsa ez a válságmenedzselés. Az egyik félmegoldást óriási bukásnak, egy másik félmegoldást sikerként értékeli a közvélemény és a piac. Az abszurditást az egyik kommentátor foglalta össze a legfrappánsabban, még ha kicsit rosszindulatúan is: egy nem létező alap felvásárol egy visszafizethetetlen adósságot egy nem létező mechanizmuson keresztül. Az állandó uniós mentőalap ugyanis még nem lépett életbe, az olasz adósság finanszírozásával kapcsolatban állandóak a kételyek, a részleteket pedig még nem ismerjük. Mindenesetre pénteken az olasz és spanyol államkötvények hozama csökkent, míg a német papíroké emelkedett. És ez legalább annyira aggasztja Merkelt, mint hogy vasárnap nem a Nationalelf, hanem Monti és Rajoy csapata utazik a kijevi Eb-döntőre.