A részletek kifejtése későbbre marad, mint ahogy a munkaalapú társadalom felé vezető út mérföldköveinek lerakásával sem sokat bíbelődött a nemzetgazdasági miniszter. Annyit azért tudhatunk, hogy a kormányzati célokhoz a Nemzetgazdasági Minisztérium boszorkánykonyhájában már javában készítik a sillabuszt, a Magyar Növekedési Terv 2.0-ás változatát. Az elsőre, a tavaly decemberben társadalmi vitára bocsátott 177 oldalas tanulmányra jó szívvel gondolunk vissza. Igaz, nem az innen-onnan sebtében összeollózott kívánsággyűjtemény megalapozottsága, hanem kedélyes szófordulatai miatt maradt meg emlékezetünkben. Elég „Magyarország interkontinentális fordítókorong” szerepére vagy „Kelet-európai Banánként” emlegetett régiónkra utalni.

A munka világát megpezsdíteni hivatott új program 300 milliárd forintos forrása a nem ortodox gazdaságpolitika új vívmányaként bevezetendő tranzakciós illeték és a költségvetési tartalék. Fontos feltétel, hogy a program nem növelheti a hiányt. A 25 év alatti, illetve az 55 év feletti korosztály újra bejelentett helyzetbe hozása sem újdonság, emlékezzünk a fiatalok munkakezdését megkönnyítő Start-kártyára vagy az 50 felettieket segítő Start Extra programra. Tartós és átütő hatást sajnos ezekkel sem sikerült elérni.

A „Mindenki hozzon magával egy embert!” választási szlogent 2.0-sítva „Minden kisvállalkozás vegyen fel még egy dolgozót!” jelszóval indítja harcát Matolcsy György. (Az arányos és igazságos teherviseléshez igazodva a középvállalatoknál kétfős bővítést ír elő Matolcsy receptje.) Hogy a nem részletezett mértékű járulékcsökkentés láttán mitől lábadna könnybe a bel- és külföldi befektetők szeme, azt nem tudni. A járulékcsökkentés fontos lépés, de messze nem elég, ettől ugyanis még nem válik egyik pillanatról a másikra hitelessé és hosszú távon is kiszámíthatóvá a gazdasági környezet. A működőtőke az utóbbi években már nagy ívben kerüli Magyarországot, s akit ez a kormány idehív, az sem jön. Elég Debrecen kudarcos történetére utalni a kínai nagybefektetőkkel.

Egyre büszke lehet majd a kormány. A foglalkoztatási mutatók tényleg javulni fognak. Mert a válság és a megszorítások miatt elküldött emberek tízezrei közmunkásként térnek vissza. A versenyszféra ugyanis pont az ellehetetlenítő kormányzati intézkedések miatt nem tart rájuk igényt. Az árokpartot tisztító emberek hasznos munkát végeznek, de mérhető hasznot nem hajtanak. De ezért nem őket kell hibáztatni.