Megfigyelő
Leegyszerűsítés lenne azt gondolni, hogy a magyarok beállnak a növekedést serkenteni kívánó, megszorításokat elítélő francia szocialista államfő, vagy a megszorításokat az euróválság megoldása feltételeként tekintő német kancellár mögé. Nincs ilyen választás előttünk. Magyarországnak az a fontos, hogy az eurózóna minél előbb stabilizálódjon, és ezt úgy tegye, hogy nem ássa alá a huszonhetes uniós kört. A többsebességes Európa már most is létezik. A lényeg, hogy megmaradjon a lehetőségünk arra, hogy ha tudjuk és akarjuk, mi is nagyobb sebességbe kapcsolhassunk. Ezért is fontos ott lenni a döntések születésénél – ezt minden nem euróövezeti tagállam ki is követeli magának.
Az uniós intézmények vezetői által felvázolt tízéves integrációs terv miatt egyelőre nem kell, hogy fájjon a fejünk. Ez egyelőre elsősorban az euróövezetre vonatkozna. A bankunió – amelyről egyébként nem lesz végleges döntés a csúcson – nyilván érintené a magyarországi pénzintézeteket, már csak azért is, mert kétharmaduk anyaszervezete euróövezeti államban található. De a részletek még túl homályosak ahhoz, hogy pontosan tudni lehessen, mit is jelent majd ez a magyar betétesek számára, hol bújnak meg a magyar érdekek.
A csúcson Orbán biztosan felszólal: először kerül az uniós állam- és kormányfők asztalára az EU következő hétéves költségvetése. Igaz, még nem tartalmi a vita, csak politikai nyilatkozatok hangzanak el. Magyarország a mostani bizottsági javaslat alapján a neki jutó forrásoknak akár 20-30 százalékát is elveszítheti a 2013 után kezdődő periódusban. Kulcsfontosságú, hogy úton-útfélen hangsúlyozzuk (és ezt meg is teszi a magyar kormányzat), hogy nekünk ezzel a javaslattal bajunk van, tessék figyelembe venni, hogy a magyarokat rendkívüli módon sújtja az új számítási rendszer. Ebben a kérdésben muszáj lesz tábort építeni.
Egyébként lefogadom, hogy Orbán Viktor a körülményekhez képest jól szórakozik ezeken a csúcsokon. (Ráadásul úgy tudni, hogy az Eb-elődöntőt is nézheti a többiekkel együtt.) „No lám, mit összekínlódnak ezek a nagyokosok, akik szeretik kioktatni a kicsiket! Hogy rettegnek a közvéleménytől, a piacoktól, és lám, mennyire nem akaródzik lemondani nekik sem egy kis szuverenitásról!” – gondolhatja magában. A partvonalról figyeljük a hullámzó színvonalú játékot, de nem szeretnénk, hogy becseréljenek minket. Pedig a csapat veresége a miénk is lesz.