„...az ügyészség olyan vádakat karol fel, amiket talán még Andrej Januarjevics Visinszkij is visszadobna. Polt Péter átveszi őket.” Az, hogy politikai alkuk lennének egy-egy ügyészségi döntés mögött „Ésszerű és elkerülhetetlen következtetés... menni fognak. Zsák és Poltja egyaránt”. „Magyarországnak nincs a politikától függetlenül működő ügyészi szervezete...” „...az ügyészség engedett a politikai zsarolásnak.” „...az ügyészség letérni látszik a szakmaiság és a törvényesség útjáról.” „...ha az ügyészség, a bíróság és a rendőrség politikai nyomásra cselekszik, és emberek ellehetetlenítését szolgálja, akkor már bent is vagyunk a diktatúra előszobájában…” „Polt Péter mint a szervezet feje, időnként úgy viselkedik, mintha nem ismerné az általa vezetett testületre vonatkozó szabályokat és törvényeket.” „...megjegyezzük azoknak a rendőröknek, ügyészeknek, bíráknak a nevét, akik részt vettek ezekben a koncepciós ügyekben.”

Ezek az idézetek a Fidesz elkötelezett híveitől származnak, és a Magyar Nemzet cikkeiben jelentek meg 2001. december 8-án, 2004. július 17-én és 2004. július 31-én. Az a veszély motiválta őket, hogy Berkecz Máriát, Schlecht Csabát és más Fidesz-közeli kádereket az ügyészség közreműködésével elítélhetnek. (Erre nem került sort.) Polt Péter nem gondolta úgy, hogy a fenti állítások sérthetik az általa vezetett ügyészség jó hírnevét. Azt sem gondolta, hogy a saját jó hírnevének árthatna, ha rosszabbnak vélik őt, mint a véreskezű sztálinista főügyészt. Az idézett cikkek miatt nem tett feljelentést Polt és az ő Legfőbb Ügyészsége. Tett viszont ugyanebben az időszakban szocialista képviselők, Szabó Zoltán és Tóth Károly ellen, akik korántsem vontak le a tevékenységéből ilyen brutális következtetéseket. Semmiképp sem mondtak olyat, mint Deutsch Tamás, hogy ti. „a jogállamiságra nézve tragikus az ügyészség magatartása” (Magyar Nemzet, 2006. március 24.). Ha Deutsch ellen nem is, de mások ellen azóta is indított pereket Polt jó hírneve védelmében. Tavaly például Kis János ellen, aki azt írta, hogy Polt „előző hivatali ciklusa idején már bőségesen bizonyította, hogy hivatalát nem pártatlan közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként tölti be”.

Kérdés: levonhatjuk-e nagy nyilvánosság előtt a logikus következtetést abból a tapasztalatunkból, hogy hasonló tartalmú állításoktól Polt Péter nem félti a saját és ügyészsége hírnevét, ha a Fideszhez közel álló személyektől származnak, de félti, ha a Fidesszel szemben álló személyektől származnak. Első fokon levonhatjuk. A Fővárosi Törvényszéken Polt vesztett Kis Jánossal szemben. Hogy mi lesz a többi fokon, azon nem kevesebb: szabadságunk és biztonságunk múlik. Nem elméletileg, hanem gyakorlatilag.

Mert mi óvhat meg minket attól, hogy az ügyészség vagy a bíróság önkényesen vagy politikai megrendelésre járjon el az ügyünkben? Üldözzön vétleneket, s védje az ellenük vétkezőket? Vezetőik kiválasztásának szabályai, működésük belső szabályai nem, hiszen ez is, az is lehet egyoldalú politikai döntés eredménye. Működésüket fölülbíráló hatóságok nem létezhetnek, hiszen azzal függetlenségük lehetősége is elveszne. Nincs más védelem, csak a nyilvánosság.

Hamis tényállítást lehet büntetni. Tényállítás az, ami bizonyítható. Bizonyítható, hogy a legfőbb ügyész és ügyészsége mit tett, mit nem. Hogy miért tette, s jól tette-e – az értékítélet. Nem tartozik a bizonyítható és bizonyítandó állítások körébe. Ha tény és értékítélet összemosódik, akkor csak az önkény győzhet, az igazság nem. Egyelőre az igazság vezet, de nincs vége a meccsnek.