Sok százmilliárd forintban mérhető eltérés mutatkozik a kormány és a Magyar Nemzeti Bank jövőképe között. A 2013-as költségvetési tervezetét a kormány 1,6 százalékos növekedésre építi, míg a jegybanknál ennek a felét látják csupán megalapozottnak. A sötét ló szerepét most a pénzügyi tranzakciós illetékre osztották. Az egy dolog, hogy a 130-ról laza csuklóval 280 milliárdra átírt illetékbevétel egyáltalán befolyik-e az államkasszába, de ennél súlyosabb kérdés, hogy a sarc milyen mélységben mételyezi meg a gazdaságot, mennyire bénítja meg az áhított növekedést. Főleg most, amikor a termelő beruházások olyan szintre zuhantak vissza, hogy már az amortizációt sem fedezik.

Miközben a kormány tömeges munkahelyteremtést várt el a befektetőktől, maga formálja olyanná a környezetet, ahová jogbiztonsághoz, kiszámíthatósághoz szokott ember nem szívesen hozza a pénzét. S ha mégis idehozza, az rög tön kevesebbet ér, hiszen az állam illeték formájában azonnal le is szedi róla a sápot. Simor András jegybankelnök nem véletlenül figyelmeztetett: még nem késő olyanná alakítani az illetéket, hogy az a lehető legkisebb kárt okozza a gazdaság számára. „Sapkát” kellene húzni a tranzakciókra, azaz kisebb mohóságot tanúsítva maximálni az egyszeri nagy összegű pénzmozgás után fizetendő illetéket. Akkor talán nem lesz annyira elrettentő a hatás.

Az MNB annyit előrebocsátott, hogy a költségvetési hiány tartható lesz, ha a tartalékokat eltörlik, és a büdzsét folyamatosan apróbb kiigazításokkal cizellálják.

Év közepén járunk, bőven lesz még idő a foltozgatásra. Inkább az illetéken lássunk sapkát, mintsem az egész ország viseljen bohócsipkát.