„Pirosló arccal és piros zászlókkal” – írta Petőfi Sándor, amikor még nem volt semmi baj a zászlók piros színével. Ez csak a XX. században vált olyan jelképpé, ami számos embert még a XXI. század elején is „elkötelezetté” tesz vagy bosszant, vagy elgondolkoztat. Nem volt probléma a piros zászlóval, amíg nem vált (új) ideológiai jellé, jelképpé.

Vajon a költő látomásában a rabszolga-népek miért éppen piros zászlók alatt vonulnak fel a világszabadságért vívandó végső csatára? Talán azért, mert a vér színe miatt a korábbi évszázadokban a végső elszánás, a mindhalálig folytatott küzdelem jelképe lett ez a lobogó. Gyakran tűzték ki a falra ostromlott várak védői, jelezve: nem adják meg magukat soha! Ezért jelent meg a nagy francia forradalomban éppúgy, mint 1848-ban – majd a párizsi Kommün idején a szocialista munkásmozgalom választotta jelképének. Ezt sajátította ki azután a Szovjetunió és kompromittálta a diktatórikus elnyomás szimbólumává.

A gond csak az, hogy honfoglaló eleink – majdnem bizonyosan – szintén piros zászlók alatt vonultak be a Vereckei-szorosnál a Kárpát-medencébe. A piros, a vörös, a bíbor ugyanis bizánci mintára az uralkodói szín volt abban az időben az egész ismert világban. Innen származhatott át első királyaink, az Árpád-leszármazottak jelvényeire is, a címer háttérszíneként.

Az a minta, amit „árpádsávnak” neveznek, mint zászló- és pecsétmotívum, csak a XIII. század elején került Magyarországra. Imre király felesége hozta magával a távoli Katalóniából, ahogyan azt pár éve szemléletesen bemutatta a Magyar Nemzeti Múzeum Királylányok messze földről című, a katalán–magyar kapcsolatokról beszámoló kiállítása. Ez a tárlat igazi élmény volt azoknak, akiket valóban érdekel a történelem, és nem csak beszélnek róla teljes meggyőződéssel. A piros-fehér sávos import címerpajzs és zászló 1202 után éppúgy részévé vált történelmi jelképeinknek, mint később más külföldről Magyarországra került uralkodócsaládok jelképei (pl. az Anjouk lilioma).

Az Árpád-ház utolsó 99 évében „divatba jött” s jó darabig valóban használt vörös-ezüst „árpádsávos” jelképet újra használták még a XVII. században is, aztán vagy kétszáz évig teljesen megfeledkezett róla az ország, míg a XX. században, a két világháború között fel nem fedezték, s egy újabb ideológia jelképévé nem tették. Amit e jelkép rajongói a II. világháború éveiben elkövettek, ma is nagyon sokakat sért és mély fájdalommal tölt el. Erről – korántsem ennyire leegyszerűsítve – már számtalan helyen szó esett.

A téma azért is érdekes, mert felhívás jelent meg nemrégiben a következő szöveggel: „Emlékezzünk a 907-es pozsonyi csatára a Hősök terén! Diadalnapi ünnepség 2012. július 7. Sacralis tiszteletadásra érkeznek Árpád nagyfejedelem elé a Kárpát-medencén innen és túlról (…) A pozsonyi csata (907. július 3–7.) a Haza megtartását jelentette. Innen számítjuk a középkori Európa első, eredeti területén máig fennálló Magyar Birodalom megalapítását. Ekkor dőlt el, hogy a Kárpátok övezte Hazát mindörökre megtartjuk.”

„A Hazáért Mindhalálig!” jelszóval zárul a „Magyar katonák Harcosok Bajtársak Világszövetsége által kezdeményezett, a Pro Libertate Alapítvány által szervezett, (…) Diadalnapi ünnepségre” szóló meghívó. Nem vitatja senki – szerintem –, hogy bárkinek, ha megkapja a közterület használatának lehetőségét, bármely történelmi évfordulót joga van megünnepelni, ha az nem bánt senkit, nem okoz politikai bonyodalmakat, nem sérti a törvényeket és valamely kisebbségnek, vagy magának az országnak az érdekeit.

Megünnepelhető annak bámulatosan kerek (1105!) évfordulója is, hogy – nem tudjuk, kinek a vezetésével, mert akkoriban már se Kurszán, se Árpád nem élt – a magyar csapatok legyőzték a betörő németeket, és ezzel katonailag „bebiztosították” a honfoglalást. Nekem csak az a kérdésem, megismerkedvén a tervezett programmal, hogy milyen zászlók alatt ünnepelnek, emlékeznek majd a Hősök terén?

Már a XIX. században is úgy tudták, hogy a honfoglalás korában piros színű volt a magyarok, Árpád törzsének a színe. Ez a Honfoglalás ezeréves ünnepségei, vagyis a Millennium korában készült hatalmas történelmi tablókon is szépen megjelenik. Elég csak megnézni Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményét, vagy a Feszty-körképet! Ott lobog Árpád mögött a vörös zászló!

A történelmet megidézni törekvő, a pozsonyi csata évfordulóján az Árpád-kori eseményt fölidézni szándékozó, s ezért odahívott emberek vajon a történelmi piros zászlók alatt ünnepelnek majd? Nem hiszem. Pedig bármilyen összeállításban hozzák és lengetik majd a „történelmi zászlókat”, a főszereplőnek kétségkívül a vörös lobogónak kell(ene) lennie. Így lenne az esemény, az emlékezés hiteles(ebb). Bizony régen látott már ilyet Árpád, hat honfoglaló vezértársa és Szent Mihály arkangyal szobra a budapesti Hősök terén...

Munkácsy Mihály: Honfoglalás