„Én is csak azért járok a bíróságra, mert itt dolgozom” – hangoztatta a Népszabadságnak adott interjújában pár éve a Fővárosi Bíróság elnöke. Gatter László szerint ugyanis a vitás jogi ügyekben érdemes pereskedés helyett megállapodni, mert a békés egyezségnél nem születhet jobb ítélet. Azóta sok minden megváltozott: ő már nem elnök, egykori munkahelyét pedig Fővárosi Törvényszékre keresztelték át, a bírósági vezetők nagy részét kényszernyugdíjazták.

Üres bírói szék

De ettől még a lényeg ugyanaz: bíróságra valóban inkább annak érdemes járnia, akinek az a munkahelye. Ha azonban egy jogvitában a fides et ratio, a hit és érzelem, illetve az ész kettőséből az előbbi kerekedik felül, vagyis – kissé elrugaszkodva e fordulat szokásos jelentéstartalmától – amikor valamelyik félen a józan ész helyett az önnön igazságába vetett vakhit válik úrrá, általában nem marad más megoldás, mint a pereskedés. Két fronton is.

Most egy egész kormány és a bírói kar jeleseinek egy része járt így. A Fidesz addig bizonygatta vakhitre alapozott igazságát, hogy az Európai Bizottság megunta a huzavonát, és bíróság elé citálta Magyarországot. Az Európai Unió Bíróságának – az adatvédelmi biztosi intézmény mellett – kényszernyugdíjazott magyar kollégáik ügyében kell dönteniük. Egy nemzetközi igazságszolgáltatási fórumtól várják a magyar bírák, hogy megvédje őket a magyar kormánytól.

Nem ez az első munkaügyi vita, amely Luxembourg elé kerül, hiszen diszkriminatív nyugdíjszabályok miatt marasztaltak ott már el kormányokat pilóták, légiutas-kísérők vagy éppen ápolónők ügyében is. Most annyi az újdonság, hogy nálunk éppen a bírói kar csaknem tíz százalékát – a vezetői garnitúra jelentős részét – a nyugdíjrendszer egységesítésére hivatkozva, de alighanem politikai célok érdekében zavarják el. E szándék az unió bíróságát nem érdekelheti, csak az, hogy megsértették-e a közösségi jogot. A kormányt meg a közösségi jog nem érdekli, annál inkább a maga igaza.

Ahogy a bírókat is. Ezért fordultak az Alkotmánybírósághoz – ahol egyelőre halogatják a döntést –, s most tömegesen az emberi jogok európai bíróságához. Még egyikre sem volt példa. Arra biztosan nem, hogy épp a bírák saját alkotmányos jogaik semmibevétele miatt kényszerüljenek ilyen lépésre. Abban a biztos tudatban tették meg, hogy igazuk van, mert a kényszernyugdíj diszkriminatív, és lerombolja a hetvenéves korig érvényes jogot a bírói munkához és illetményhez, jóllehet ez szakmájukban több mint másfél évszázada érinthetetlen váromány.

Az egyezségnél nincs jobb ítélet – állítja Gatter. Amennyiben az unió bírósága elmarasztalja Magyarországot, a kormánynak módosítania kell a szabályozást, s ha a bírák visszahelyezéséről Luxembourg nem is dönthet, perek sora kezdődhet. Azoknak könnyen az lehet a következménye, hogy a 62 évesen menesztett bíráknak nyolc évre ki kell fizetni a nyugdíj és a jövedelem közötti különbséget. Az emberi jogi bíróság közvetlenül is megítélhet majd kártérítést, valószínűleg hasonló feltételekkel.

A fides győzelme a ratio felett sok milliárd forintjába kerül a Fidesznek, s mégis úgy fogják érezni, hogy nyertek, mert elérték a céljukat. S ezen az sem változtat, hogy rajtuk kívül az égadta világon mindenki veszített. Pénzt, presztízst, hitet.