Azt mondja az eladónő a CBA-ban, hogy a pálpusztai sajtnak azért nincsen szaga, mert kivonták belőle a büdöset. Öt perce állunk a hűtőpult előtt, már az üzletvezető-helyettes is megérkezett, szagolgatjuk jobbról is, balról is a pálpusztait, de semmi stichje, még fél lábszagnyi se.

Próbálom elmagyarázni, hogy márpedig a pálpusztainak éppen a büdösség volna a lényege, hogy úgy mondjam, az immanenciája, Heller Pál sajtgyáros ezt így álmodta meg a XIX. század végén, bezzeg az olmützi kvargli meg a német Kribs sajt büdös tudott maradni, csak a miénk nem; olyan ez, mintha a vízből kivonnánk a hidrogént meg az oxigént.

Kérem, ha vizet akar, húszféle ásványvizünk van, feleli készségesen az üzletvezető-helyettes. Ez van ma a Kárpát-medence legmagyarabb élelmiszer-üzletláncának egy boltjában, ennyit értenek az egészből. Jó, Magyarországon megszokhatta már az ember, hogy ami jó, azt küldetésszerűen elrontják, a szépet elcsúfítják, de hogy a büdösből kilopják a büdöset, ez azért új.

Ám nem ezért jöttünk ide. Hanem mert egy hete vendégeskedik nálunk erdélyi rokonunk, neki vásároltunk félig tréfából a CBA-ban eredeti havasi székely tehéntúrót, az Erdély ízei sorozatból, aztán egész tréfa lett belőle. Hát ez mi?, kérdezte az erdélyi rokon, akinek az apjával kamaszkorunkban jó pár nyarat töltöttünk együtt Székelyföldön, napokig laktunk fönt, az esztenán, s kilószám ettük az ott készült juh- és tehénsajtot, -túrót, ám ennek a túrónak semmi köze ahhoz a túróhoz; úgy látszik, az erdélyi meg a székely jelzővel a csergétől a nyilas írón át a hargitai túróig minden hamisat el lehet adni.

Nem is tudom, mit kell ilyenkor tenni. Legutóbb azon kaptam magam a CBA-ban, hogy egy idős osztrák turistát próbálok lebeszélni a Pick szalámiról, nem is sejtve, hogy mekkora szolgálatot teszek ezzel hazám jó hírének. Pick szalámit ugyebár nem tömegek vásárolnak külföldön, hanem ínyencek, akik ismerhetik még az eredeti ízeket, s esetleg észrevennék a különbséget.

Arról van szó ugyanis, hogy Ángyán József volt agrárállamtitkár szerint szinte az összes nagy húsipari cégünk (nem mellesleg a miniszterelnök tudtával) fagyasztott német hús felhasználásával készíti a magyarabbnál is magyarabb termékeit, s nagy a valószínűsége annak, hogy a mirelitből még a Pick szalámiba is jut. Főleg hogy a cég vezérigazgatója is beismerte a Hir24.hu portálnak, bár arra törekszenek, hogy minden termékük, így a hungarikumnak számító téliszalámi is saját sertésből készüljön, ezt nem mindig tudják garantálni.

Akkor pedig ez a szalámi nem az a szalámi, amit Pick Márk megálmodott, s amelynek a minőségét a dinasztia foggal-körömmel védte. Én már azt sem értem, miért kell egy bankárnak szalámit gyártania, amikor ott a Közgép?

Az író az Élet és Irodalom munkatársa