A kormány eddigi BKV–Tarlós–főváros cserbenhagyó akcióira utalt ezzel. A közlekedési cég fizetésképtelensége ugyanis a főváros csődjét idézné elő. A főpolgármester köszönte a jó szót, majd azt mondta: ha a szocialisták nem hagyták volna rá ezt a trágyadombot, akkor neki se kéne egy rém keskeny ösvényen botorkálnia a mocsárban.

Demszky – ismételte sokadszor –78 milliárdos adósságállománnyal hagyta rá a BKV-t. A két kurzus jelentős kamatfelárral terhelt árát viszont a következő városvezetésnek kell majd megfizetnie – összegzett az LMP.

A közgyűlési képes beszéd ahogy előbb sem, úgy később sem hagyott alább. Talán azért, mert a képviselők lényegében nem tudták, miről vitatkoznak.

A BKV hiteleinek új adóssággal való kiváltásáról, a cég felszámolását is magában rejtő átalakításról, illetve a menetrend szerinti dunai hajójáratokról szóló több száz oldalas saláta-előterjesztést a tárgyalás előtt alig egy órával kapták kézhez. Tartalmának érdemi elemzésére módjuk sem volt. Beszéltek hát másról: fideszes gazdasági érdekkörök kiszolgálásáról, érdekképviseletek ellehetetlenítéséről, kétes buszbeszerzésről. S beszéltek a korábbi összevonást igazoló érvelés megfordításáról: vagyis a BKV kettéválásának dicséretéről. Beszéltek egyre, beszéltek másra. Nem győzték meg egymást, nem szültek koncepciót, de végül tettek egy igen határozott lépést előre.

Vagy hátra.