A Rió+20 mérföldkő egy hosszú úton. A híres 1992-es Föld-csúcs bevezette a fenntartható fejlődés fogalmát a globálisan végrehajtandó feladatok közé. Ma szélesebb értelemben és árnyaltabban értelmezzük ezt a felszólítást: hogyan lehet egyensúlyt teremteni a világ növekvő népességének fejlődése révén kialakult igényeknek megfelelően, azaz, hogy mindenki élvezhesse a jólét és gazdasági fellendülés gyümölcseit úgy, hogy közben megóvjuk bolygónk legértékesebb forrásait: a termőföldet, a levegőt és a vizet. Rióban több mint 100 állam- és kormányfő csatlakozik a hozzávetőleg 25 000 főből álló résztvevőkhöz. Túl sokáig éltünk úgy, hogy azt hittük a fogyasztás vezet a prosperitáshoz. Ez a modell halott. Rióban újat kell teremtenünk

– a XXI. század modelljét, amely elveti a növekedés és környezet közötti nulla összegű játszma mítoszát. Meg kell értenünk, hogy okos közpolitikákkal a kormányok növelni tudják gazdaságaikat, csökkenthetik a szegénységet, megfelelő munkahelyeket teremthetnek, és felgyorsíthatják a társadalmi fejlődést olyan módon, amely egyben tiszteli a Föld véges természeti forrásait.

Hiszem, hogy a változás már visszafordíthatatlan. Ennek bizonyítékát mindenhol látjuk, nagy vagy kicsi országokban, gazdagokban és szegényekben. Barbados, Kambodzsa, Indonézia, a Koreai Köztársaság és Dél-Afrika, néhány a sok ország közül, amely már alkalmazza a „zöldnövekedés” stratégiát, amely elősegíti a véges természeti források hatékonyabb felhasználását, munkahelyeket teremt, és kiáll az alacsony széntartalmú energiaforrások használata mellett. Örményország, Azerbajdzsán, Egyiptom, Kenya, Jordánia, Malajzia, Mexikó, Nepál, Szenegál és Ukrajna a mezőgazdaságtól a turizmusig számos ipari területen alkalmaz már új zöldtechnológiákat. Kína vállalta, hogy energiaszükségletének 16 százalékát megújuló forrásból fedezi 2020-ra, továbbá több mint 540 milliárd dollárt tervez befektetni a hulladékfeldolgozás és tiszta technológiák területén a következő öt évben.

Brazíliában a hulladékgazdálkodás és -feldolgozás több mint 500 000 embernek ad munkát, többségük a társadalom peremén él. India elkezdte azért fizetni az embereket, hogy jobban gazdálkodjanak az erdő- és édesvíz-forrásokkal. Bárhová nézünk, nemzeti vagy helyi hatóságok alkalmazzák azokat az alapelveket és gyakorlatokat, amelyek együtt elmozdíthatnak minket a környezeti pusztulás és növekvő társadalmi egyenlőtlenség útjáról, és egy olyan kor felé vehetik az irányt, amelynek része a átfogó és kiegyensúlyozott fenntartható fejlődés. A kormányok és nemzetek nem egyedül vezetik ezt az átalakulást. Rióban több mint ezer, a világ minden kontinenséről érkező vállalati vezető közös üzenetet fogalmaz meg: nem maradhat minden a régiben. Sokan közülük az ENSZ Global Compact tagjai – annak a magánszektorból induló, egyre növekvő mozgalomnak az önkéntesei, amely megérti, hogy a XXI. századi vállalati felelősségvállalás egyben vállalati fenntarthatóságot is jelent. A Nike (az úgynevezett zárt rendszerű gyártás jeles képviselője, amelynek lényege, hogy minimalizálják az ipari szennyező anyagok kibocsátását) új programot kezdeményezett Mata no Peito címmel – ez portugál kifejezés, annyit tesz, „vállalni a kihívást” –annak érdekében, hogy megmentsék a brazil erdők ökoszisztémáját. Az Unilever azt vállalta, hogy nyersanyagait fenntartható forrásból szerzi be 2020-ra. A kenyai Safaricom integrálta a nemi egyenlőséget belső politikáiban, azért hogy anyabarát környezetet teremtsenek a munkahelyen.

A Microsoft bejelentette, hogy hamarosan karbonsemlegessé válik. A kínai Broad Group villany nélkül működő légkondicionáló egységeket gyárt, és portfólióját bővíti más energiatakarékos termékekkel és fenntart ható épületekkel is. A mauritiusi Tough Stuff cég 2016-ra Afrikában 33 millió emberhez juttat el megfizethető és megbízható napenergiát; az Abu-Dzabiban lévő Future Energy Company azon dolgozik, hogy Afganisztán vidéki területeire és a Csendes-óceán déli részén elterülő szigetországba, Tongába elektromos hálózatot építsen ki.

Rióban a figyelem középpontjában az energia áll. Én úgy hívom „arany fonál”, amely összeköti a fenntartható jövő felé vezető út pontocskáit –motorja a fejlődésnek, a társadalmi befogadásnak és környezetvédelemnek, beleértve a klímaváltozást is. Ezért 2011-ben létrehoztam egy új kezdeményezést: Fenntartható Energiát Mindenkinek címmel. Célunk: egyetemes hozzáférést biztosítani a modern energiaszolgáltatásokhoz a világon minden ötödik embernek, akik ezt nélkülözik; csökkenteni az energiaveszteséget az energiahatékonyság megduplázásával; és kétszeresére növelni a globális energiafelhasználásban a megújuló energia részesedését. Rióban kormányfők, az üzleti és civil szféra vezetői cselekvések új galaxisát fogják bejelenteni annak érdekében, hogy a fenti célokat elérjük.

A Fenntartható Energiát Mindenkinek a jövő partnerségének modellje. Alapelve egyszerű, de nagyon erőteljes: az ENSZ páratlan erejét arra használja, hogy minden érintett felet egy asztalhoz ültessen egy közös célért, a közjó érdekében. Erről szól a Rió+20 konferencia. Maguk a tárgyalások is nagyon fontosak. A ma papírra vetett megállapodások adnak formát a jövő vitáinak. De a Rió+20 ezen is túlmutat. A konferencia a változásért létrejövő dinamikus globális mozgalom kifejezése – egy nagy lépés előre, a jövő felé, amit akarunk.

A szerző az ENSZ főtitkára