Ám a szocialisták ötlete aligha elvi megfontolásból született. Inkább válaszkényszerben arra a kétes kormánypárti kezdeményezésre, hogy a polgárok előzetes regisztrációval jelezzék, részt vesznek-e a voksoláson. Ha ezt nem teszik, hiába mennek szavazni. Bárhogyan tagadja a Fidesz, ezzel a saját érdekeit szolgáló, „tántorító” cenzust vezetne be. Halovány, de valós politikai-hatalmi visszfénye ez a Jobbik „elvi” gondolatának, amely felháborodottan teszi szóvá: a demokráciában az analfabétának és az egyetemi professzornak négyévente egyenlő joga van beleszólni a közügyekbe. A hülye szavazata ugyanannyit ér, mint a zsenié.

Ne legyünk igazságtalanok a Jobbikhoz. Ez a „felháborító” dilemma azóta él, amióta a cenzusos – vagyonhoz, iskolai végzettséghez, nemhez kötött – voksolást a liberális demokrácia felülírta az általános és titkos választójoggal. Nemcsak autoriter, hanem demokratikus elmék is sokat gyötrődtek a következményekkel. Azzal, hogy a tömegtársadalomban az általános és titkos választásokkal a képzett szellemi-politikai elit tudatosságát „felhígítja” a képzetlen sokaság érzelmi politizálásával. Másfelől éppen a populista elit hajlamos arra, hogy manipulálja a politikában kevésbé jártasak táborát. Majd persze újra és újra felvetődik a tömegdöntés „korrigálása”, az előzetes regisztrációtól a kétkamarás parlament bevezetéséig, ahol a felsőház nem szolgálna mást, mint egyfajta elitkontrollt a tömegek szavát visszhangzó alsóház felett. Sok példás demokráciában is működik felsőház, ám csupán a kiépült, s árnyalt demokratikus intézményrendszer egyik szűrőjeként. Magyarország ellenben ma féldemokrácia, ahol mindenfajta, még a „pozitív” cenzus is elfogadhatatlan. A parlamentarizmus bizonytalan, csonka intézményrendszerében a polgárnak egyetlen mezítelen emberi joga az maradt, hogy az utolsó pillanatig hagyja magát meggyőzni, szavaz-e valakire, vagy az elutasítás közönyével illeti a pártok politikáját, akár az ország egész politikai berendezkedését. A végtagjait vesztett demokráciát. Nem látjuk be, miért jobb eszköz erre az összefirkált kötelező szavazócédula, mint a távolmaradás szabadsága.

Az már csak apróság, hogy az MSZP nem büntetné, hanem jutalmazná azokat, akik – a kötelező! – szavazáson megjelennek. A Jókai utcában is felismerhetnék: a részvételi adójóváírás, az egyetemi pluszkredit, a kedvezményes internet-hozzáférés, pluszszabadnap és az állampolgári öntudat nem fér össze.