Fürst György jó példa arra, hogy kellő szorgalommal és akaraterővel igenis lehet érvényesülni. Az ambiciózus fiatalember rögtön az érettségi után kezdte áldásos közéleti tevékenységét a patinás Baloldali Ifjúsági Társulásban, és állítólag isteni kávét tudott főzni, ezért rögvest Terézváros polgármesterének lett a titkára 1994-ben. A kávét a kerület akkori vagyongazdálkodási bizottságának szocialista elnöke is kedvelte, meg is tette Fürstöt pénz- és ingatlanforgalmi szakértőnek. (Budapest Top 100 – A parkolófejedelem, fovaros.blogter.hu)

Pont jókor, amikor már mindenki az önkényuralmista Orbán gátlástalan erőszak-szervezeti izomnyomulásától retteg széles e’ Ájrópa, és oligarchák oligarchikus oligarchizálásától hangos a lichthóf, az untergang és még valami németes nevű helyiség, ami nem jut az eszembe, de nem a spájz, mert abban már a kínaiak és az oroszok vannak együtt, szóval ott tartottunk, hogy naponta van a boszorkányüldözéssel karöltött radikálnácizmus kitörve, körbejárja a zinternetet egy fotó, amin Fürst Gyuri ex-terézvárosi ex-alpolg-mest Rolls-Royce Phantomja van kerékbilincselve.

Fürst Gy. őszinte ember, nem próbál megbújni, sunnyogni, nem lapít mondjuk valami proli Silver Shadow II-vel, Q7-essel, SEL Mergával, hanem bevállalja a Phantomot keményen, és rögtön a matt fekete fényezésűt, Beast-1 rendszámmal, nehogy valaki azt higgye véletlenül, hogy nem szervezett bűnözővel van dolga.

Nemcsak elegáns gesztus, de kifejezetten praktikus megközelítés a szervezett bűnözés részéről, hogy újabban már nemcsak autótípusokkal, hanem egy külön, saját célra kifejlesztett fényezési technikával is kifejezi és azonosítja önmagát, jelentősen megkönnyítve a suzukis mazsolák és a korrupt rendőri vezetők dolgát, és természetesen a miniszterelnökét, akinek, mint megtudtuk, legújabb hobbija a maffiahálózatok fölszámolása személyes utasítással.

Fürst ex-al-polg-mest ráadásul a Centrum Parkolási Kft. volt igazgatója, tehát egyrészt minden elképzelést felülmúlóan adekvát az ő megkerékbilincselése, és nemcsak adekvát, de egyenesen szimbólumértékű, a jogbiztonság, a törvény előtti egyenlőség és mindenféle ilyen szimpatikus dolgok szimbóluma, nem is értem, miért érezzük magunkat Kelet-Ukrajnában olykor-olykor.

Ha így haladunk, komolyan mondom, a végén a Közgép csak úgy gesztusból elveszít egy közbeszerzési pályázatot.

No de visszatérve a szervezett bűnözésre mért és a továbbiakban mérendő csapások veszélyes, de annál dicsőségesebb és előremutatóbb ösvényére: nemrég kiderült, mégpedig hiteles forrásból, hogy maga V. László (az Éjszaka Császára!) is azért került előzetesbe egy csapatnyi rendőr kollégával, mert magára vonta a kormányfő figyelmét.

Mert a kormányfő minden erejét megfeszítve, minden figyelmét összpontosítva kormányozza az országot a válság viharvert tengerén, és akkor ott szemtelenkedik ez a V. László, amire a kormányfő összevonja szemöldökét, asztalra csap, hogy neki már elege van abból, hogy ilyen hangosan maffióznak ezek ott a hajógyári szigeten, ami sok, az sok, hozza ki az ellenőrzőjét az egész bagázs.

Ha V. László csöndesen, tisztelettudóan maffiózik tovább, nem vonja magára a kormányfői figyelmet, akkor nyilván nem tűnt volna föl senkinek, mint ahogy korábban sem, még a híresen rendpárti Tarlós főpolgmesternek sem, aki pedig ott polgármesterkedett évekig a hajógyári szomszédságában, légvonalban ötszáz méterre a maffiózás helyszínétől, hogy akár még át is hallatszhatott a Fred Astaire-cipők kopogása, a nadrágtartók pengése, a Thompson géppityuk zárszerkezetének szórakozott kattogása.

Ebből az összefüggésből vizsgálva a helyzetet, nehéz elképzelni, hogy Fürst Rollsát más bilincselte volna le, mint maga a miniszterelnök, aki éjszakánként kék cicanadrágot ölt, piros alsónadrágot rá, fölül testhez feszülő kék ruhában, piros köpenyben üldözi a kelleténél föltűnőbb szervezett bűnözőket városszerte.