Idén 32 ezerrel kevesebb diák jelentkezett a felsőoktatásba, mint tavaly. Ez talán az ideológiai felkészületlenségre vezethető vissza. Sokan nem képesek megérteni, hogy amit fizetniük kellene, az nem tandíj, mert az nincs, hanem költségtérítés. Különben is van diákhitel, és ugyan a miniszterelnök naponta mondja el, hogy a hitelfelvétel mennyire rossz dolog, a tandíjra költött hitel más, az jó hitel.

A jelentkezések elmaradásának másik oka: ezek a mai fiatalok csökönyösen azt szeretnék tanulni, ami érdekli őket, vagy amihez tehetséget éreznek magukban, ezért a kormány által preferált természettudományos és műszaki szakok helyeinek jelentős része betöltetlen maradt. Ez is az ideológiai képzetlenségre vezethető vissza, amin az új NAT segíteni fog.

Ma még az a helyzet, hogy aki világéletében jogász akart lenni, nem fog egyik pillanatról a másikra a gépészmérnökségért lelkesedni. Valamit azonban addig is csinálni kell, amíg a középiskolásokat a nemzeti együttműködés szellemében átnevelik.

A világ nagy, s ha az elkényeztetett magyar diákoknak nem tetszik a rendszer, majd jönnek a helyükre olyanok, akik vagy nem válogatnak, vagy nem ilyen csórók. Hoffmann Rózsa Brazíliáig repült fizetős hallgatókért. Ha valakinek esetleg az azori-szigetekihez hasonló utazás jutna erről eszébe, hessegesse el a rosszindulatú gondolatot. Ha nem lenne reális a brazilok magyarországi tanulásának terve, az államtitkár nyilván nem azokban a napokban utazna, amikor a parlamentben megnyitják a tavaly elfogadott köznevelési törvényt, amely számos ponton módosulhat. A tanévzárásról nem is beszélve.

Az ezekkel járó kötelezettségektől csak egy még fontosabb kötelezettség tarthat távol. Az illetékes államtitkárság tájékoztatása szerint a dél-amerikai országban sikeres tárgyalások folynak, amelyek „a magyar felsőoktatást bemutató és népszerűsítő egyeztetések, előadások révén évente több száz önköltséges térítésdíjat fizető hallgató érkezhet az elkövetkező esztendőkben a magyar felsőoktatásba”. Azt is közölték, hogy a brazíliai út összesen 1 702 300 forintba került, miközben sok milliárd forintos bevételt hozhat a magyar felsőoktatásnak, Hoffmann Rózsa pedig „a legolcsóbb megoldást választotta, többszöri átszállással jutott el céljához”. Ez megnyugtató.

A többszöri átszállás olcsóbb, és a minisztérium bizonyára szerénységből hallgatja el, hogy az államtitkár az átszállóhelyekről hány új egyetemi hallgatót hozott magával. Ezek a városok közelebb vannak, ezért esetleg az érdeklődés is nagyobb lehet – gondolhatná a nemzetközi diákvadászatban járatlan olvasó, de csak azért, mert nem mer nagyot álmodni. A gyümölcsöző dél-amerikai kapcsolat már akkor is külgazdasági csodafegyvernek számított, amikor a keleti nyitást még meg sem hirdették. Már csak az a kérdés, hogy sikerül-e több brazil diákot idecsábítani, mint amennyi cseresznyét Torgyán doktor Chilébe szállított.