Tisztelt Szerkesztőség!

Lapjuk 2012. június 9–10-i számában közölt állami földekkel kapcsolatos és személyemet is érintő írásokról, kérem, közöljék az én álláspontomat is. A címlapon olvasható rövidhír és a hatodik oldalon megjelent írások pontatlanságait szeretném ezúton tisztázni.

Először is: már a címlapon szereplő Tiszaigar nyomott áron című rövid felvezetőben valótlanságot állítanak. Azt írják, hogy a Kékessy család cége vehet földet nyomott áron Tiszaigaron. A hatodik oldalon olvasható A Kékessy család révbe ér című cikkben azonban már szó sincs Kékessy földvásárlásáról, csak arról, hogy a Kékessy Dezsőhöz (valamilyen módon) kapcsolható vállalkozások vásárolják meg a Tiszaigari Mezőgazdasági Kft.-t. Magyarán magánszemélyek és magánvállalkozások közötti adásvétel történik: ebben az adásvételben a Vidékfejlesztési Minisztérium tehát nem kompetens.

A Tiszaigari Mezőgazdasági Kft. érdekében egyébként a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Szövetsége, az Állattenyésztők Szövetsége és Tiszaigar önkormányzata is közbenjárt. Arról van szó ugyanis, hogy a Tiszaigari Mezőgazdasági Kft. egy magas genetikai értékű, hatszáz állatot számláló szürkemarha-gulyával rendelkezik. A lobbizók féltették a nagy értékű állatállomány jövőjét és a harminc dolgozónak kenyeret nyújtó munkahelyet. Ezt az igyekezetet méltányolva kerestük a megoldást a problémára.

A kft. gazdálkodása zömmel az állami földek bérletén, illetve használatán alapul. A bérleti szerződés azonban lejárt, és a Nemzeti Földalap az érintett területeket meghirdette. Az eredményhirdetés napokon belül várható. Időközben, hogy a földek megműveléséről gondoskodjunk, illetve az állatállomány takarmányellátásához is hozzájáruljunk, az idei év őszéig tartó megbízást adtunk a kft. részére. A lapjuk által tálalt történet csupán ennyiben érinti Nemzeti Földalapot.

A cikk megállapítja: az előző ciklusban csak néhány bérleti szerződés járt le. Ez azonban csak féligazság. Az ismertetett gyakorlatból kifelejtették, hogy a bérleti szerződéseket – azok lejárta előtt – a szocialista–szabad demokrata kormányok pályáztatás nélkül, egyszerű szerződésmódosítással több évvel vagy akár évtizeddel is meghosszabbították. Hát így kerek a történet.

Ugyanezen az oldalon A szürke eminenciás című összeállításban kormánybiztosnak titulálnak, noha miniszteri biztosként működöm. Az újságíró még ezt az alapinformációt sem ellenőrizte a Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján. A földügyek „szürke eminenciásaként” tartanak számon, közli rólam a szerző, csak azt nem tudatja, hogy kik rebesgetik ezt.

Egyébként megjegyzem, hogy eddigi életpályám során sehol nem tartottak szürkének, így lakóhelyemen, Nyékládházán sem. A rám bízott feladatot ugyanis nem háttéremberként, hanem problémák megoldásának ötletgazdájaként és a feladatok végrehajtásának motorjaként végeztem. Otthon így ismertek akkor is, mikor a város önkormányzati képviselőjeként a kulturális bizottság elnökeként tevékenykedtem.

A cikk arra is utalgat, hogy a helyiek tudomása szerint a szülőházam Nyékládházán áll, ám a családom Gyulán él… Valóban, a házam tapodtat sem mozdult, amióta ott lakom. Csak a csigaház mobil, ráadásul én el sem költöztem onnan. A magánéletemre vonatkozó sanda célozgatásról pedig annyit mondanék, hogy mint oly sokan ebben az országban, én is elváltam. Volt feleségem gyermekeinkkel együtt hazaköltözött Gyulára, ahonnan származik. Ez történt immáron tizenhárom éve. Valóban olyan bombasztikus értesülés ez, amely egy országos napilap hasábjaira kívánkozik?

Végül pedig e cikkben említett Tokaj Kereskedőházzal kapcsolatban rögzítem: sohasem produkált olyan kiváló gazdálkodási eredményt a cég, mint a mi vezetésünk alatt. Az 550 millió forintos nyereség azóta is megismételhetetlennek bizonyult. Az általunk felvásárolt, a cikkben „rossz hírbe hozott” szőlőből készült bor valódi minőségét pedig jól jellemzi, hogy az Egyesült Államok piacán, ahol nemrég jelent meg a társaság, ezt a készletet forgalmazzák.

A szerző miniszteri biztos