A cikk e megállapítását cáfolom, erre az alábbi tényeket hozom fel. Felmentésem indoklás nélkül történt, melyet a vonatkozó felmentési irat támaszt alá. Felmentésem jogsértő módon történt, melyet jogerős bírói ítélet támaszt alá. Az általam vezetett felügyelőség soha nem adott ki építési engedélyt – így a cikkben említett ártéri területekre sem –, arra még csak nem is volt hatásköre. Az építési engedélyt az építéshatóság adta. A Sajó árterében valóban épült „Sajó-parti bevásárlóközpont”, de nem amiatt, hanem az egyébként patakként nyilvántartott Bódván levonuló, soha nem tapasztalt mértékű árhullám miatt öntötte el Felsőzsolcát a víz. Ezt egy közismert egyszerű tény támasztja alá: a Sajó folyó szintje a 2010-es árvízi időszakban méteres nagyságrenddel volt alacsonyabb a Felsőzsolcát elborító víz szintjénél. Megjegyzem, ennek a bevásárlóközpontnak az építéséhez is az önkormányzati építéshatóság adott építési engedélyt. Az előfeltételt jelentő környezetvédelmi engedélyt sem az akkor általam vezetett hatóság adta ki, hanem a másodfokú hatóság. Az építéshez szükséges tulajdonosi/vagyonkezelői hozzájárulást sem az általam vezetett hatóság, hanem a hatóságtól független, akkor a vagyonkezelői jogokat gyakorló mederkezelő Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Ékövizig) adta ki.

Lapunk korabeli cikkeiben magunk is jeleztük, hogy a leváltással, illetve annak indokával nem értünk egyet. Arra is rámutattunk, hogy az árterületen történő építkezés elsősorban az engedélyező önkormányzatok felelőssége, ám nem tudunk róla, hogy például az ez ügyben sokszorosan érintett Esztergom vagy Óbuda korábbi vezetését hasonló okok miatt bárki felelősségre vonta volna. Ilyen körülmények között a szakhatósági vezetők leváltása (amelyhez a hatályos törvény szerint már indoklás sem kell) nem a szakmai konzekvenciák szükségszerű levonásának, hanem a politika önmentő bűnbakkeresési próbálkozásának tűnik.

Hargitai Miklós