Jönnek a tankok, lezárják a határokat, korlátozzák a pénzfelvételt az automatákból, nyomtatják a drachmabankjegyeket. Ilyesmiket huhogtak mostanában nyugat-európai politikusok és elemzők a görög parlamenti választásokra készülve. Most pedig, hogy a vasárnapi voksoláson többségbe kerültek a „jófiúk” (értsd: a régi jó pártok, amelyek oly sikeresen irányították eddig az országot…), hatalmas izzadságcseppeket törölnek le a homlokukról, mert hát ők annyira megkönnyebbültek.

De mitől is?! Hogy nem a „rosszfiú”, a radikális baloldali Sziriza jut kormányra, amely a kőkemény megszorításokat bírálja, és az EU/IMF-egyezség teljes újratárgyalását sürgeti? Talán elfelejtették felvenni a szemüvegüket az unió vezetői, és csak ezért nem látják, hogy a Görögország nevű kísérleti telepen – ahol sikerült kipróbálni, milyen társadalmi-lelki károkat okozhat a mindennapokban a gazdasági válság – egy millimétert sem zsugorodtak a problémák. Sőt.

Lehet ugyan örvendezni, hogy összeáll a két nagy, hagyományos párt (a jobbközép Új Demokrácia és, némi vonakodás után, a szocialista Paszok), és máris tálalva az „Európa-barát” koalíció, ám mi is történik másnap? Nem jön tankostul a katonai hatalomátvétel, de tankként dübörög majd az athéni parlamentben a Sziriza vezette ellenzék – és ez aligha biztosít megfelelő hátteret ahhoz, hogy további megszorításokat (pardon: reformokat) nyomjanak le a görögök torkán.

Nem zárják le a határokat, és nem korlátozzák a pénzfelvételt, vagyis Görögország marad az euróövezetben (hű, micsoda megkönnyebbülés!), de hány sokmilliárdos mentőövet kell még odadobni, hogy ne zuhanjon a szakadékba? És dehogy nyomtatnak drachmabankjegyeket, nem eszik olyan forrón a kását! Ám az EU-nak mintha nem sok elképzelése lenne arról, miként lehet megakadályozni, hogy hamarosan ne a spanyol, a portugál vagy az olasz papírpénzek visszatéréséről jelenjenek meg rémhírek.

A görög kísérleti telepen pedig tesztelni lehet, hogyan reagálnak a szavazók – a fizetések és a nyugdíjak lefaragása, az adók megemelése, az új adók bevezetése, az egészségügyben-oktatásban végrehajtott költségcsökkentések stb. után – a további nadrágszíjmeghúzásokra. Pláne ha ezeket a hatalomban végtelenül elhasználódott, korruptnak tekintett pártok jelentik be, amelyeknek ezúttal is csak jobb híján szavaztak bizalmat sokan. És pláne ha a folyamatos pénzelvonás mögött nem sejlik föl semmilyen hiteles, hosszú távú reformprogram (márpedig nem sejlik). Fogytán a görög szavazók türelme, érezhetően kiábrándultabbak és idegesebbek, mint akár néhány hónappal ezelőtt.

A megerősödött Sziriza ebben a helyzetben „pontozza” majd a kormány próbálkozásait. S az EU-ban most ennek tapsikolnak.