Tűzoltásnál azonban többre volna hivatott a húszas csúcs, célja a világgazdasági egyensúlyok helyreállítása és az egységes globális szabályozások kidolgozása volna a pénzügyi válság levezetésére. Ám – részben a világ népességének hét, össztermékének húsz százalékát adó Európai Unió feszültségei miatt – újra aggasztó folyamatok bontakoznak ki.

A jegybankok által a gazdaságokba benyomott óriási összegek ellenére Európa stagnál, Amerika bizonytalanul lépeget, Japán toporog, Brazília, Kína és India lassít. Most számot kellene adni arról, hogy a pénzügyi többlettel rendelkező államok serkentik-e belső keresletüket a hiánnyal küzdők támogatására, hogy a költségvetési deficiteket 2013-ig tényleg megfelezik-e, vagy inkább a növekedést próbálják meg élénkíteni a világgazdasági gondok halmozódása láttán.

A Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az EU és a Global Trade Alert svájci elemző intézet azt találta, hogy 2009-hez képest egyre több protekcionista intézkedést vezetnek be az államok. A pénzügyi szektor szabályozására elfogadott elvek gyakorlati átültetése vontatottan halad. A gazdaságok zöldebbé tételét, tehát a klímaügyeket érintő, továbbá a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerepét, forrásait övező viták sem kecsegtetnek gyors kibontakozással.

Minden figyelem a valutaövezet vezető hatalmaira, elsődlegesen, de nem kizárólagosan Németországra szegeződik. Felsejlik-e valami a sürgető megoldásból, a beígért nagy vízióból? Görögország súlyos kihívás, de az euró és az unió jövője nem ettől, hanem a német–francia tengely működésétől függ.

S e két ország élén most olyan politikusok állnak, akik a közös valutát megálmodó Helmut Kohl és Francois Mitterrand szárnyai alól bújtak elő. Akik az integrációt vitték előre, de a német egységért cserébe fennmaradt a szuverén nemzetek Európájának gaulle-ista gondolata a politikai unió kohli verziójával szemben.

Angela Merkel kancellár most arra figyelmezteti Francois Hollande államfőt, hogy a német gazdaság tíz év alatt jócskán megelőzte a franciát, vagyis a válság megoldásához elő kell venni a Kohl-tervet – de persze Németország erőforrásai sem kimeríthetetlenek.

Jöhet a bankunió, a közös adósságkezelés, ha a költségvetés is közös alapon készül minden valutaövezeti tagállamban, azaz a nemzeti szuverenitásból újabb darabokat kell feladni. Ez volna a G20 által is remélt nagy alku alapja, ha a franciák készek a kivárásra játszó németek Európa-víziójának befogadására. Belátván, hogy jelenlegi szükséghelyzetükben más választásuk aligha van.