Formailag, jogilag minden szabályos, a valóságban a cég olajozottan gurítja kifelé az állami milliárdokat, és a kormánydöntésekben a „nemzeti érdeket” egyre nehezebb elkülöníteni a Közgép (meg a zsebükben lévő politikusok) magánérdekeitől.

A jól bevált struktúra ugyanakkor az államigazgatás más, alacsonyabb szintjein is meghonosodni látszik. Itt van például a Századvég, amely ugyanúgy ráfonódott a kormányra, mint a Közgép. Az egykor jó nevű, önmeghatározása szerint „a rendszerváltásban aktív szerepet játszó, fiatal generáció szellemi arculatának kifejeződéseként létrejött” Századvég biztos úton halad az udvari közvélemény-kutató státus (vagyis az elhiteltelenedés) felé. Pedig – és itt most a saját honlapjukat idézzük – küldetésük eredendően az lenne, hogy „hozzájáruljanak a demokratikus politikai kultúra terjesztéséhez, segítsék a civil társadalom önszerveződését és hatékony képviseletét”.

A kifogástalan ars poeticából nem következne az a napi gyakorlat, amelyben egyfelől a Századvéghez kötődő szakemberek (a szijjártósodás jegyeit mutató Giró-Szásztól a kormányintézkedések hipokrita magyarázatával a blogszférát rendszeresen megtisztelő Kumin Ferencig) beülnek a kormányzatba, másfelől az állam immár milliárdos tételekben veszi igénybe a Századvég lojalitását és speciális szakértelmét. Ebben a konfigurációban – tekintve hogy Magyarországon mindenki hallott már olyan kutatásról, ahol a megbízó nemcsak a kérdések, hanem a válaszok megfogalmazásában is részt vett – a végső számlát álló adófizető sosem tudhatja, hogy az információ helyett nem a manipuláció (vagy az utóbbiért járó politikai hála) árát fizettetik-e meg vele. Például olyankor, amikor a Századvég – miközben a Fidesz népszerűsége zuhanás közben éppen utoléri az „elmúltnyolcévért” még mindig bűnhődő MSZP-ét – arról tudósít, hogy az utóbbi tíz év legnépszerűbb kormánya a jelenlegi.

Ebben azért ne legyünk biztosak, de arra akár mérget is vehetünk, hogy itt is olyan szisztémát vagyunk kénytelenek finanszírozni – amúgy közgépesen –, amely a közérdek mellett (vagy helyett) a pártérdekkel összefonódó magánérdekek kiszolgálója.