„Úgy gondolom, hogy bizonyos jelképek büntetőjogi betiltása, legyenek azok bármely undorító és megvetendő eszmék megjelenítői, sértik a szabad politikai megnyilvánulás alapvető emberi jogát.” Na, ki volt az az idióta, aki ezt állította? Szájer József. És ki értett vele egyet? Kövér László. 1993. április 14-én a 23 fideszes képviselőből 14 volt jelen, abból tíz megszavazta a többi önkényuralmi jelképpel együtt a vörös csillag betiltását, négy nem. Szájer nemmel szavazott, Kövér tartózkodott. Ha rajtuk múlik, a vörös csillag ma nincs betiltva.

Kövér nemcsak azt felejtette el, hogy idióta volt maga is, de arról sincs fogalma, miként vélekednek a strasbourgi bírók, akiket volt kedves önmaga helyett leidiótázni. A strasbourgi alapítélet, amelyen minden további döntés alapul, 2008-ban született Vajnai Attila ügyében. Azóta fütyülnek rá a magyar kormányok. Azóta nem igazítják hozzá a törvényt az európai normákhoz. Amikor a strasbourgi ítélettel ellentétes verdikt Fratanolo János ellen 2010 márciusában megszületett, még nem uralkodott Orbán az ország és pláne nem a bíróságok fölött.

Nos, a 2008-as strasbourgi ítélet nem teszi kötelezővé azt a felfogást, amit 1993-ban Szájer és Kövér – Fodor Gáborral, Molnár Péterrel és a szabad demokratákkal együtt – képviselt (s amit én azóta is lelkesen helyeslek). A „strasbourgi idióták” nem gondolják úgy, hogy az önkényuralmi jelképekkel való demonstrálás föltétlenül szabadságjogunk része. A strasbourgi ítélet leszögezi, hogy a vörös csillag önkényuralmi rendszerek szimbóluma is volt; azt a lehetőséget sem zárja ki, hogy mint ilyet betiltsák; azt is elismeri, hogy a kommunizmus bűnei összekapcsolódtak ezzel a szimbólummal, és annak használata rossz érzéseket kelt e bűnök áldozataiban. Az ítélet az 1993-as törvényt azért marasztalta el, mert általában bünteti a vörös csillag viselését. Nem igényli annak a bizonyítását, hogy a vörös csillagot önkényuralmi rendszer propagálása céljából használják. Ez pedig azért baj, mert a vörös csillag – a náci, nyilas jelképekkel ellentétben – többjelentésű szimbólum, amelyet demokratikus mozgalmak is használnak szerte a nagyvilágban.

Az előző kormányok kényelmi okokból elkövetett mulasztásos törvénysértését a mostani kormánytöbbség tudatos és elvszerű törvénysértéssel váltja fel, hiszen szuverén magyar törvény követeli meg a magyar államtól, hogy a strasbourgi bíróság döntéseinek vesse alá magát. Ennek a törvénysértésnek nem az a célja, hogy az önkényuralmi jelképek tiltva maradjanak, mert ezt törvénysértés nélküli törvénymódosítással is elérhetnék. (Még az is lehet, hogy a módosított törvénnyel Strasbourg egyetértésével ítélhetnék el a strasbourgi pernyertesekhez hasonló, vörös csillagot viselő kádáristákat, bár én ehhez az egyetértéshez semmiképpen sem csatlakoznék.) A mai kormánytöbbségnek az a fontos, hogy a világ minden létező bírósága fölé emelje magát. Hogy senki se védhesse meg a magyar állampolgárt a hatalom önkényétől. Hogy a narancs is önkényuralmi jelkép legyen.