E tényezők közül a legfontosabb az oktatás, képzés színvonalának javítása, amit nem csak több mint négy évtizedes tanári munka alapján és a kreatív gondolkodásról, valamint a tanítás hatékonyságának vizsgálatáról készített kutatásaim alapján állítok. Egyre inkább a „lágy áruk” dominálnak a gazdaságban, a szellemi értékek a legfontosabbak az előállított javakban.

A fejlett országok történelme igazolja, hogy ha a gazdasági növekedés nem szinte kizárólag a termelékenység növekedéséből adódik, hanem a termelési tényezők bővülő bevonásából, akkor a képzett munkaerő hiánya nyilvánvalóvá válik. Ez csökkenti a termelékenységet, a megalapozott növekedést, ami szintén azt igazolja, hogy korszerű oktatás, képzés nélkül hosszú távon nem létezik növekedés. Sajnos, a növekedést hazánkban más tényezők is fékezik. Az nyilvánvaló, hogy az egykulcsos szja nem járult hozzá a gazdaság gyarapodásához. J. M. Keynes kifejtette, hogy a XIX. században a jövedelmek jelentős része azok kezében volt, akik legkevésbé voltak hajlamosak annak elfogyasztására. A fogyasztással szemben előnyben részesítették a tőkefelhalmozásból, a beruházásból származó hatalmat. Ez a körülmény megteremtette az életszínvonal emelkedését mindenki számára. Hazánkban azonban a gazdagok jóvoltából nem nő a beruházás és a fogyasztás sem.

A közgazdaságtan újabb vizsgálatai igazolják, hogy azokban a nemzetgazdaságokban, ahol a jövedelmek elosztása jelentősen igazságtalan, súlyos gondok jelentkeznek az ösztönzésben, ami csökkenti a hatékonyságot, rontja a gazdasági növekedést.

Horst Siebert professzor rámutat arra, „ha a hátrányos helyzetű családokból származó gyerekek meg vannak fosztva az ismeretekhez és oktatáshoz való hozzájárulástól, az emberi tőke képződése lelassul, az emberi erőforrások pazarlása megy végbe. Ekkor a dinamikus hatékonyság alapelve sérül meg”. Hazánkban sajnos egyre inkább fennáll ennek a veszélye.

Dr. Takács Imre szakközgazda, Hajdúszoboszló