Kevés téma van, amely annyi érzelmet vált ki, mint a válás, a gyermekelhelyezés és a láthatás. Szinte mindenkinek van, ha nem is saját, de rokoni, baráti körből származó története. A beszámolók tele vannak sérelemmel, méltánytalanságokkal, egyik vagy másik fél által igazságtalannak érzett döntésekkel. Sokan tíz-tizenöt éven át húzódó csatákról számolnak be. Ennyi idő alatt felnő egy gyerek...

Legutóbb nőjogi szervezetek tiltakozása váltott ki indulatokat. A kényszerláthatások ellen tüntettek a hét végén. Azt szeretnék elérni, hogy ha a láthatás után a fizikai vagy lelki bántalmazás tünetei észlelhetők, akkor a gyereket nevelő szülőt, ha legközelebb nem engedi meg a szerinte veszélyes találkozást, ne lehessen megbüntetni. Szerintük gyakran előfordul, hogy a láthatások kialakításánál a korábbi bántalmazást nem veszik figyelembe a bíróságok. Több ezer olyan gyermek él Magyarországon, akit akarata ellenére kényszerítenek a hatóságok a különélő szülővel vagy más rokonnal való kapcsolattartásra – állítják.

Ahogy várható volt, rögtön megjelentek az elvált apák panaszai is. Ők több százezer olyan gyerekről tudnak, akik nem képesek találkozni az apjukkal, mert az anya nem engedi, a hatóságok pedig tehetetlenek. Újra előkerültek azok a régóta hangoztatott vélemények is, amelyek szerint az esetek túlnyomó többségében a bíróságok valódi mérlegelés nélkül, automatikusan az anyának ítélik a gyerekeket. Egyenlőtlen küzdelemről beszélnek, hiszen a bírók, pszichológusok, gyámügyi előadók többsége nő.

Nem kérdés, hogy a jogvédő nők sok fájdalmas eset után választották a tüntetést. Ahogy az sem, hogy a gyermeküktől elszakított apák indulata is jogos. Statisztikák alig vannak, nem véletlen, hogy a nővédők és az elvált apák is csak becsült adatokat közölnek. Nem tudjuk, hány láthatás hiúsul meg az anyák bosszúja vagy hanyagsága miatt, ahogy azt sem, hogy hány gyerek kénytelen olyan szülővel, rokonnal találkozni, akitől fél, aki bántotta vagy bántja most is.

Az viszont biztos, hogy immár minden második házasság válással végződik. Az esetek többségében van gyerek. Az indulatok hevessége, a panaszok mennyisége azt mutatja, hogy valami nem működik. Hogy a volt házastársak, a széteső családok jelentős része több segítséget igényel, mint amennyit megkap.

Nyugat-Európában régóta kötelező a mediáció, egy olyan szakember igénybevétele, aki közvetít a felek között. Nálunk ez egyelőre csak lehetőség. Nyilván éppen azok nem kérik, akik a leginkább meggyűlölték egymást.

Ez hamarosan megváltozhat. Az ellentmondásos, néhány helyen azonban kifejezetten korszerű polgári törvénykönyv tervezete szerint idehaza is kötelezheti a bíróság a szülőket a közvetítésre. Most már csak azért kell szurkolni, hogy az ötletből a törvény elfogadása után szabály legyen.