Bámulatos, hogy a kormány milyen fondorlatos leleménnyel dolgozik azon, hogy a magyar népesség fogyását megakadályozza, a gyerekszülést kierőltesse. A Nemzetgazdasági Minisztérium legújabb vitaindító tanulmánya – Új baby boom – mindjárt jutalmazná a többgyermekeseket, és büntetné a gyermekteleneket a jövő nyugdíjrendszerében. 

Ez az újabb agyrém sem vezetne persze sehová, ugyanis soha, semmilyen állami szigor nem volt még képes egy nemzetet rábírni önmaga jókedvű bővített újratermelésére. A Ratkó-korszak kényszere és máig ható súlyos következményei pedig arra figyelmeztetnek, jobb volna, ha a politika távol tartaná magát a családi fészkektől. A demográfiai mozgások ugyanis még a szakértők gondolatait is gyakorta megzavarják. A történelem legzordabb éveiben, nyomorban, kilátástalanságban ível fel a születések száma, míg a békés jólét idején gyakran megcsappan, cáfolva azokat, akik szerint a szociális ellátástól, a biztos megélhetéstől függene, hogy egy társadalom mennyire szánja rá magát az önreprodukcióra. Túl bonyolult a világ egy politikusi agynak.

Sokaknak le kellene már tenniük Herdert, aki kétszáz évnyi folyamatos cáfolat után is a magyar nemzet halálának víziójával rémisztgeti őket. És el kellene már felejteni azt a félelmet – „merjünk nagyok lenni!” –, hogy a gyorsabb szaporodással esetleg megelőzhetnénk, hogy ezeréves államiságú, de kicsi törpeként tekintsenek ránk. Európa arcába rikoltjuk: a térség erős, lakosságszámban is gyarapodó középhatalma akarunk lenni. Mintha egy ország, egy nemzet, vagy akár csak egy kormány tekintélye, megbecsültsége az általa képviseltek lélekszámától függene. Hát nem. Egyaránt kilenc-tízmilliós Portugália, Belgium, Csehország épp úgy, ahogyan Guinea, Csád, vagy éppen Ruanda. Hét és fél milliós Svájc, öt és fél milliós Dánia, kétmilliós Szlovénia. Mit számít itt a népesség nagysága önmagában?

Magyarország lakossága olvad, öregszik, harmada már ma is nyugdíjas. A politika a gyerekvállalás erőltetésének okaként azt jelöli meg: további két generáció múltán alig lesz majd olyan nagyságú aktív nemzedék, amely képes lesz eltartani saját öregeit. Csakhogy ez a beszéd nem elég, hogy lemond az idősek aktivizálásáról, de fél szembenézni a valósággal: kevés ember is el tud tartani sokat. Ha az általa megtermelt nemzeti jövedelem ezt lehetővé teszi. Kis nép nagy pénzt pedig képzett aggyal tud megtermelni. Húszmilliós, de tanulatlan országra nincs szüksége a világnak. Kilencmilliós, sikerterméket kínálóra igen. A kormány láthatóan az előbbi felé taszigálna bennünket.

Amúgy, ha jól emlékszem, szeretkezés közben az ember a legritkábban gondol a népességszámra vagy a nyugdíjra. Egy magát biztonságban tudó, önmagával megbékélt pár pedig Herder helyett inkább József Attilát olvas: „Flóra, csináljunk gyereket, / hadd vessen cigánykereket.” Csak azért, hogy gyönyörködjenek benne.