Elkoptatott történelmi közhely a románok jó diplomáciai érzékére hivatkozni, de az ember hajlamos ilyen banális megállapításokra vetemedni – különösen, ha a román kormány plázastophoz való viszonyulását hasonlítja össze az Orbán-kabinet ámokfutásával. Történt, hogy nemrég a román kormány figyelmeztetést kapott az IMF–EU duótól mondván: ha a nagy európai gazdasági egység részeként hitelt akarnak kapni, akkor szíveskedjenek eltörölni egy 2004 óta létező, a külföldi kereskedelmi hálózatok terjeszkedését korlátozó jogszabályt. A Ponta-kormány vélhetőleg úgy gondolkozhatott, hogy egy összeurópai adósságválság idején esetleg nem árt jóba lenni holmi IMF-fel vagy az EU-val, és szemrebbenés nélkül a kukába iktatta a jogszabályt. Pedig Romániában éppenséggel valódi tétje lenne egy plázastopszerű szabályozásnak. Az ottani piac még előtte áll plázabummnak, a piac ilyen nagy üzletekkel való ellátottsága cirka negyede a magyarénak, azaz ha egy ügybuzgó populista politikus – amiből nyilván odaát is akad elég – hosszú távon is bele akarna kavarni az ottani piac működésébe, valószínűleg most tenné a legjobbkor.

Nem úgy, mint nálunk. Az Orbán-kabinet a külföldi, idegen, népünket behálózó, gyarmatosító sötét izékkel vívott szimbolikus harcában úgy nyomta keresztül a parlamenten a saját, a romániai jogszabálynál nagyságrendekkel szigorúbb plázastopját 2011 végén, hogy annak itt már az égadta világon semmiféle értelme nem volt. A magyar kiskereskedelmi piac lassan tíz éve telített. Aki ennek ellenére mégis nálunk óhajtott hálózatot bővíteni, az a plázastoppal kapcsolatos, egy éven át húzódó ötletbörze hallatán több évre előre bespájzolt az építési engedélyekből. Az Orbán-kabinet tehát elvileg könnyű szívvel búcsút mondhatna a jogszabálynak, ha akarna. De nem akar, sőt egyelőre inkább tovább truccol az EU-val a plázastop kapcsán is, úgy, hogyha később mégis meghajolna az EU akaratának, akkor se tűnjék már ez gesztusnak.

Az egyetlen logikusnak tűnő válasz, hogy Orbán Viktor addig húzza a döntést, amíg csak lehet, hogy a későbbi behódolása a „külföldi hatalmak” diktátumának tűnjön fel. Akkor a békemenet táltos hívőinek is el lehet magyarázni, hogy szép hazánkban csakis az IMF nyomására terjeszkedik a Lidl vagy az Aldi. És nem azért, mert azok szimplán valamit jobban csinálnak, mint az itteni kereskedők zöme. Ahogy később esetleg a román kormány jobb érdekérvényesítő képessége sem lesz azzal magyarázható, hogy az ottani politikusok egyszerűen csak ügyesebbek magyar kollégáiknál.

Pláza Debrecenben