Senki ne írjon alá semmit, hanem előbb tájékozódjék – ezért kampányol az MSZOSZ elnöke. Július 1-jén – igaz, egyelőre csak részlegesen – hatályba lép ugyanis a munka törvénykönyve. A jogszabály az eredeti elképzelésekhez képest sokat szelídült, mégis olyan rendelkezések sora maradt, illetve kerülhet még bele, amelyek a dolgozók számára kellemetlen következményekkel járhatnak.

Újraszabályozták a bérek és juttatások rendszerét, a munkaügyi kapcsolatokat, és minden korábbinál nagyobb teret engednek az egyéni alkunak, miközben – amint azt szakszervezeti vezetők folyamatosan hangoztatták – a munkaerőpiacon korántsem egyenrangú felek megállapodásáról van szó. Itt általában a munkaadó diktál, az új munka törvénykönyve pedig a dolgozókat még kiszolgáltatottabb helyzetbe hozza.

A kormányzati oldal folyamatosan azt hangoztatta, hogy a rugalmas foglalkoztatás érdekében elkerülhetetlen a változás. A vállalkozásoknak ez nyilván tetszik, mert olcsóbbá válik a munkaerő, kevesebbet kell bajlódniuk a szakszervezetekkel, ráadásul könnyebben meneszthetnek embereket, akik a jelenleginél is kevesebb végkielégítésre – és csupán három hónapig folyósítandó álláskeresési támogatásra – számíthatnak majd.

Az viszont igencsak kérdéses, hogy megvalósul-e a (deklarált) kormányzati szándék, és a „rugalmas foglalkoztatás” valóban új munkahelyek sokaságát eredményezi. E tekintetben mindenki szkeptikus. A gazdaság – nem kis részben a kormány alapjaiban elhibázott politikája miatt – recesszióba csúszott, a növekedési kilátások különlegesen rosszak. Ebben a helyzetben – amikor mellesleg hitelhez sem könnyű hozzájutni – ritka az a vállalkozás, amely jelentős beruházásokba fogna. Lehet bármilyen alulárazott a munkaerő, önmagában attól még biztosan nem lesz nagyobb a piac, így több munkahely sem. Kétségtelen viszont, hogy a vállalkozások költségei csökkenhetnek, és ha kevesebb bért kell kifizetni, talán nem küldenek el újabb embereket. Ha úgy tetszik, ez is valami. Ám valószínűtlen, hogy ezt eredményként értékelnék azok a százezrek, akik kevesebb pénzért még nehezebb helyzetbe kerülhetnek. Ők azt látják majd, hogy oda a vasárnapi műszakpótlékuk, kevesebb lesz a délutáni és éjszakai pótlékuk, kisebb fizetés járhat, amikor szabadságra mennek, és elveszhet a maradék cafeteria is. Cserébe kauciót, magasabb összegű kártérítést követelhetnek tőlük, ha viszont ők szenvednek kárt, a munkáltató az eddiginél kevesebből megússza.

Az új munka törvénykönyve nem írja elő, hogy csökkenteni kell a béreket és újra kellene írni a kollektív szerződéseket. De a munkaadókban erős késztetés lesz erre, hiszen egy-egy nagyobb cég százmilliókat is spórolhat, ha a törvényesen járó minimumra faragja le a juttatásokat.

Igaza lehet az MSZOSZ-nek: ezért ne írjon alá senki semmit, hanem előbb kérje az érdekképviseletek segítségét. Hogy utána mi a következő lépés? És az emberek mit remélhetnek a megosztott, saját helyüket is kereső szakszervezetektől? Legalább próbálják ki!