A nagy átlövés
Az első számú közérdekű kérdés nem Nagy László és a magyar kézilabda morálja, hanem Nagy László és a magyar kézilabda államosítása. Bárki, bármit gondol Nagy döntéseiről, nyilatkozatairól, azt egy emberről gondolja. Bárki, bármit gondol Nagy megjelenéséről a magyar kézilabda élcsapatában és válogatottjában, azt egy sportágról gondolja. Érdekes személy, érdekes játék, érdekes, hogy mit gondolunk róluk. De másodlagos ahhoz képest, hogy mit gondolunk közéletünk, közös állampolgári létünk szempontjából az ügyről.
Ahhoz, hogy Nagy László döntési helyzetbe kerüljön, ahhoz, hogy fölmerülhessen a kérdés, helyes-e erkölcsi, hasznos-e szakmai szempontból, ha Nagy az ismert előzmények után bekerül a válogatottba, és kikerül az olimpiára, valakinek sok pénzt kellett mozgósítania. Ha tudnánk, hogy ez a valaki kicsoda, ha tudnánk, hogy nincs köze a közpénzünkhöz, akkor politikai szempontból nem érdekelne minket a dolog. Magánpénz – magánügy.
De mit tudunk? Először is azt, hogy Magyarországon az átigazolási díjak, a fizetések, a szponzori szerződések nem nyilvánosak. Másodszor azt tudjuk, hogy a sportág normáihoz és bevételi lehetőségeihez képest abnormális összegről van szó. Szóbeszédre nem adunk, az is elég, amit konkrétan tudunk. Nagy Lászlótól is, a Barcelona vezetőitől is tudjuk, hogy Nagy a világ egyik legdrágább kézilabdázója, a kivásárlási ára 3 millió euró. A Barcelona az évi 90 millió forint körüli fizetéséhez húsz százalék emelést ajánlott, ezt kellett a visszautasíthatatlan magyar ajánlatnak messze felülmúlnia. Miután többéves szerződésről van szó, ez a két tétel már bőven milliárdos nagyságrend.
Azt tudjuk még, hogy a Veszprémnek 2,5 millió eurós tartozása van, és nagyjából ennyi az éves költségvetése. Muszbek Mihály, az ismert sportközgazda tavaly januárban azt nyilatkozta: „ha Nagy László pillanatnyilag a veszprémieknél szerepelne akkora fizetésért, amekkorát a katalánoknál kap, akkor a bakonyi klub aktuális költségvetésének körülbelül tizede az átlövő bérére menne el.” Ehhez képest kap most Nagy a világ legjobban fizetett kézilabdásaként sokkal többet. Muszbek minapi nyilatkozata szerint: Nagy László megvásárlása valószínűleg együtt jár azzal, hogy a klub költségvetése a háromszorosára nő, eléri a legnagyobb kézilabdaklubokét.
Az üzleti megtérülés lehetetlen, a politikai lehetséges. Politikai megtérüléshez politikai finanszírozás tartozik. Nyíltan s közvetlenül, vagy burkoltan és közvetve. Az utóbbi a rosszabb, mert a közvetítés és a burkolás mindig sokba kerül.
De van, ami a közpénzünknél is jobban fáj. A közszabadság. Ha a kormány kulcsembere, bármennyire is veszprémi képviselő egyben, beül az illetékesek közé sajtótájékoztatni arról, hogy Nagy visszatér a nemzeti válogatottba, az azt jelenti, hogy a hatalom illetékesnek nyilvánította magát annak a kérdésnek az eldöntésében, amiről szakemberek és szurkolók hevesen vitatkoztak heteken át. A beülés is elég hozzá, hogy szövetségi kapitánynak más döntési lehetősége ne legyen, de a kulcsember ráadásul még ki is nyilatkoztatta, hogy Naggyal a magyar válogatott éremesélyes lesz a jövőben.
A szabadság kis köreit többféle módon lehet elsöprögetni. Többek között a kompetenciák hatalmi kisajátításával. Egy olimpián sem nyerhetünk annyit, amennyit ezzel veszíthetünk.
