A romániai helyhatósági választások eredménye azt bizonyítja, hogy az emberek nem annyira a inkompetenciát és a korrupciót büntetik, inkább a távlat nélküli politizálást. A nemrég ellenzékbe szorult Demokrata-liberális Párt (PDL) az előbbiek terén is maradandót alkotott, de a fő hibája az volt: háromévi kormányzása alatt a kiútnak a reményétől is megfosztotta a megszorítások sújtotta lakosságot. Mindez a romániai magyar szavazókra és az immár három magyar politikai alakulatra is érvényes. A Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) programja úgy összegezhető: le az RMDSZ-szel! Ezzel nem lehet választást nyerni, mint kiderült. Azzal sem, amire alapozva a magukat versenypártnak tituláló alakulatok meg akarják törni az RMDSZ két évtizedes uralmát: a szimpátiatranszferrel.

Újból beigazolódott, hogy nem elég a Fidesz barátjának lenni Erdélyben. Itt ez nem jár nagyobb népszerűséggel. Hiába korteskedett Németh Zsolt és Deutsch Tamás az EMNP jelöltjei mellett, hiába virított Kövér László arca az MPP marosvásárhelyi plakátjain, hiába Nyirő kihantolása és a meghiúsult újratemetése körüli diplomáciai bonyodalmak, az új párt a régivel együtt számolva is gyengébb eredményt ért el, mint négy éve az MPP egymaga. Az MPP és az EMNP ott ért el rosszabb eredményt, ahol a Fidesz-politikusoktól a kampányban közvetlen támogatást kapott – ha lehet ezek után még támogatásról beszélni.

A választások eredményeiből egyedül az RMDSZ számára adódik az egyértelmű konklúzió, mégpedig az, hogy Erdélyben az önálló magyar politizálás hívei vannak elsöprő többségben. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke tegnap is azt hangoztatta, hogy „az erdélyi magyarság fő problémáit csakis az erdélyi magyar pártok közösen képesek megoldani, és ráadásul csak akkor, ha megkapjuk a Kárpát-medencei magyar közösségek szolidaritását, és nem utolsósorban a magyar kormány és diplomácia támogatását”. A felsoroltakból most annyi látszik, hogy a magyar kormány különféle mértékben támogatja a magyar szervezeteket, és ezzel nemhogy az egységet ösztönözné, ellenkezőleg, még a két Fidesz-barát pártot is egymásnak ugrasztja.

Az eredmények azt is mutatják, hogy nem sikerült beszorítani az RMDSZ-t a baloldalra, pedig Szászék és Toróék igyekeztek. Nyilván való a törekvés, hogy az RMDSZ-re a közvélemény ne érdekvédelmi szövetségként tekintsen, hanem a harmadik erdélyi pártként, amely ráadásul – a két jobboldali párttal ellentétben – nem a szeretett Fidesszel, hanem a gyűlölt Gyurcsánnyal vall közös ideológiát. A magyarországi közmédia támogatását is élvező próbálkozás nem járt sikerrel, ami nem jelenti azt, hogy letettek róla.

A két jobboldali szervezet leszereplése – ahogy Markó Béla fogalmazott – csapdát is jelent az RMDSZ-nek: elhitetheti, hogy ilyenek a valódi győzelmek. Az erdélyi magyarság azonban többet érdemel és vár ennél.