Két nemzeti konzultációval ezelőtt a kormány a következő felvetéssel fordult a polgárokhoz: „Vannak, akik azt javasolják, hogy az új magyar alkotmány vállaljon kötelezettséget a jövő nemzedékek iránt.” Egy konzultációval később immár maga a miniszterelnök kérdezett: „Vannak, akik szerint az oktatási rendszert úgy kell átszervezni, hogy az állam közpénzből azokat a képzéseket támogassa elsősorban, amelyekkel valóban el lehet helyezkedni. Mások szerint az oktatást nem kell a valós gazdasági igényekhez igazítani.” A most folyó össznépi kérdezz-felelekben pedig mindezt a munkaerőpiac oldaláról szemlélhetjük: „Vannak, akik szerint az államnak több eszközzel, jobban kellene segítenie a fiatalokat az elhelyezkedésben.”

Bizonyára a magyar emberek elsöprő többsége válaszolta-válaszolja ezekre a felvetésekre hogy igen, az államnak felelősséget kell vállalnia a felnövekvő nemzedékekért, az oktatásnak esélyt kell adnia, a fiataloknak pedig segítséget kell kapniuk az elhelyezkedésben. Ikszel hát a magyar bőszen, és talán nem is gondol arra, hogy közben a törvénygyár mindvégig teljes fordulatszámon működött. Aminek eredményeként mára leszállították a tankötelezettség korhatárát, az egyházak kezére játszották a tanintézmények jó részét, megteremtették az iskolabezárások törvényi hátterét, a tanoncképzés színvonalára süllyesztették a szakoktatást, megnehezítették az érettségihez jutást, csalárd és igazságtalan módon bevezették a felsőoktatási tandíjat, és épp most dolgoznak a pályakezdők minimálbérének csökkentésén.

Amire persze lehet azt mondani, hogy Orbán Viktor és kormánya nem árult zsákbamacskát, elvégre az oktatás „valós gazdasági igényekhez igazítása” kétségkívül azt is jelenti, hogy az államnak kerüljön kevesebbe, mint eddig, ha pedig valakit a szociális ellátás radikális korlátozásával arra szorítunk rá, hogy éhbérért is vállaljon munkát, az úgy is mondható, hogy „segítettük az elhelyezkedésben”.

Ezen a ponton egy pillanatra érdemes megállni. Mert bármilyen tempóban faragja is át a kormány a nagy ellátórendszereket, s bármennyire határtalan is a cinizmusa, amikor a nemzeti konzultációra hivatkozva az állampolgárok felhatalmazásával takargatja a lassan mindenre kiterjedő barbár pusztítást, a valóságot olykor nem lehet letagadni. Hogy az utolsó pillanatban gyökeresen átírt szabályok láttán tízezrek rettentek vissza a felsőoktatási felvételitől, azt még megpróbálták kimagyarázni. De hogy most át kell írni a keretszámokat, mert a frissen érettségizettek nem hajlandók Orbán Viktor tervgazdaságának irányszámaihoz igazodva megtervezni a saját jövőjüket, az egyértelműen az ötletelő, koncepciótlan, viszont erőszakos országvezetés kudarcát mutatja. És biztosan vannak, akik szerint az a kormány, amely semmibe veszi a fiatal állampolgárok elemi érdekeit, az minden hazafias öblögetés dacára máris durván megsérti a jövő nemzedékek iránt vállalt alkotmányos kötelezettségét.