Örvendetesnek kell tartanunk, hogy a kormány kíváncsi az emberek véleményére, és újra érdeklődő leveleket küld az állampolgároknak. Azt csak sajnálni lehet, hogy az előző, hasonló akció eredményéből semmi nem szivárgott ki. Alaposan áttanulmányozva a legújabb kérdéscsoportot, a közvéleményben számos kérdés merülhet fel, melyekre szeretne választ kapni a kormány legilletékesebb tagjától. Ezt különösen aktuálissá teszik a legújabb közvélemény-kutatási eredmények, amelyek szerint a Fidesz népszerűsége zuhan, és csaknem megegyezik a legnagyobb ellenzéki pártéval. Nézzük ezek közül a fontosabbakat.

Miért kellett a választási törvényt úgy módosítaniuk, hogy az kizárólag a kormányzó erő érdekét, sikerét szolgálja? Miért nincs bennük annyi önbizalom, hogy képesek hatékony és jó kormányzásra, melynek révén a legközelebbi megméretésen is elnyerhetik a választók bizalmát? A demokrácia szellemében miért nem lehet a legközelebbi választást is csaknem olyan feltételek között megvívniuk, amilyenekkel 2010-ben hatalomba jutottak? Miért kell intézkedéseikkel, új törvényeikkel azt a látszatot kelteniük, hogy autoriter kormányzás irányába törekszenek? A rohammunkában kidolgozott új törvények parlamenti megszavazása és bevezetése előtt miért nem lehetett tárgyalni az érintett szervezetek, szakmák, érdekcsoportok választott képviselőivel, kikérni véleményüket, közelíteni az álláspontokat, vagy megpróbálni őket meggyőzni az új rendelkezések szükségességéről. Miért kell a baloldalt stresszelni egyetlen rádiójának esetleges elhallgattatásával? Talán a Fidesz politikusai olyan önbizalomhiánnyal küszködnek, hogy még ettől a csaknem egyetlen ellenzéki szócsőtől is szabadulni igyekeznek, ugyanakkor váltig hangoztatják a médiatörvény demokratikus jellegét. Miért nem lehet a hibákat időnként bevallani, és a lakosság szimpátiáját őszinteséggel elnyerni? Miért kell a nemzetközi pénzügyi szervezetet kipaterolniuk, majd néhány hónappal később – megszégyenülve – arra törekedni, hogy újra szóba álljanak velünk? Meggondolatlan kijelentésekkel, az EU- és az IMF-támogatás hiányában, miért kell a fizetőeszközünket gyengíteniük, és az országnak milliárdos károkat okozniuk? Nem tartanak attól, hogy egyszer majd egy másik „Buday úr” számon kéri tőlük ezt?

Mindenképpen szükséges, hogy – presztízsokokból – megtartsák az évente 600 milliárd hiányt termelő adórendszert, és a hiányzó bevételeket ma már alig áttekinthető újabb és újabb adónemek bevezetésével kompenzálják? Miért kell a Nyugatot, az EU-t és a társországokat gyarmatisítóknak tekinteniük, amikor hatalmas összegekkel támogatják a „gyarmatisító” nagyvállalatok hazánkba telepítését? Hogyan lehet olyan kijelentéseket tenni, hogy az EU javaslatai egy részének elutasítását úgy kell előadni „mintha barátkozni szeretnénk” velük, feltételezve, hogy az EU „bürokratái” szellemileg annyira elmaradottak, hogy ezt nem veszik észre? Nem gondol a kormányfő arra, hogy kijelentése az EU-politikusokban visszatetszést kelt, és kárt okozhat az ország megítélésének is? Miért hallgatunk EU-tagságunk előnyeiről? Miért kell újabban a kormánypolitikusoknak és sajtójuknak Amerika-ellenes érzelmeket kelteniük? Képtelenek lennének elfogadni a legenyhébb kritikát? Talán csak nem akarjuk magunkat teljesen izolálni az Egyesült Államoktól és Európától? Ez lenne az ország érdeke?

Mikor változtat már az Országgyűlés elnöke régi szokásán, hogy itthon és a szomszédos országokban a velük nem mindenben egyetértőket, az őket legenyhébb módon kritizálókat durva jelzőkkel illeti? Talán demokráciánk hitelét erősíti, ha az elnök úr hangot ad abbéli véleményének, hogy őt bizony zavarja a választók által a parlamentbe juttatott szocialista képviselők jelenléte? Miért kell egy demokratikus pártnak és vezetőinek önző érdekeket sejtető földbérleti szerződésekbe bonyolódniuk? Miért kell a mögöttük álló gazdasági csoportokat oly módon „támogatniuk”, hogy az illetékes államtitkárt lemondására, a Fidesz iránt elkötelezett Professzorok Batthyány Körének elnökségét pedig eddig soha nem tapasztalt aggodalomra, a miniszterelnökhöz írott nyílt levél írására ösztönzi? És miért nem lehet a feltett kérdésre egyenes választ adni? A vidékfejlesztési miniszter a kormányhoz közeli sajtóban (június 1.) miért nem próbálja az ügyet tisztázni, és a volt államtitkára által felhozott konkrét példákra miért nem ad egyértelmű magyarázatot?

Miért van az, hogy a kormány, az őt a nagy nyilvánosság előtt is támogató konzervatív értelmiséget a nagy győzelem után levegőnek tekinti? Nem lett volna hasznosabb, ha 2010-ben megfogadják a tanácsot, mely köztársasági elnöknek azt a jogtudóst ajánlotta, akit a Fidesz 2005-ben nem kevés erőfeszítéssel az elnöki tisztségbe juttatott? Miért kellett olyan embert kiszemelniük, aki e pozíció ellátására nem alkalmas, akiről köztudott volt a címek, rangok, tisztségek iránti kiemelkedő hajlama. Mi a véleménye a miniszterelnöknek a hozzá intézett nyílt levélről (2010. december), amely – a várható intenzív nemzetközi támadások miatt – még időben a médiatörvény visszavonását javasolta?

Nem gondolja miniszterelnök úr, hogy mindezek hozzájárultak a Fidesz népszerűségének fokozatos csökkenéséhez? Nem tart attól, hogy ez a tendencia folytatódik? Önbizalomban 2002-ben és 2006-ban sem volt hiány! Nem kellene a megszólalások hangnemén némiképp változtatni, és tudomásul venni, hogy bár állítólag csaknem minden történelmi sorsfordulón győztesek (?) voltunk, felzárkózásunkhoz elsősorban nekünk van szükségünk a hanyatló (?) Európai Unióra. A mindenkori bólogatók, alkalmazkodók, a némák, a megtértek hűségének elismerése után és mellett, nem jött volna el az ideje annak, hogy a nagy nyilvánosság elé is kimerészkedő, a bírálatoktól, tanácsoktól sem tartózkodó konzervatívokkal, például a Nemzeti Körrel is, szót váltsanak?

Mikor jutunk már oda, hogy a pirosat azt pirosnak, a zöldet pedig zöldnek minősítsük?

A szerző akadémikus