Schmidt védekezhet azzal, hogy húszoldalnyi eszmefuttatásából éppen ezt, az utolsó bekezdésben megbúvó és szövegkörnyezetéből kiragadott mondatot pécézte ki magának Scheiring, és a Fidesz mindenhatóságába, értékrendváltó küldetésébe vetett hittel átitatott írás többi megállapításával nem foglalkozik. Pedig érdemes lenne, mert Schmidt víziója szerint az országot az olcsó, kis igényű, jól képzett, szorgalmas munkaerő masszájává kell átalakítani, hogy versenyben maradjunk a világgal. Egy parányi Kína Európa szívében, minimálbéren robotoló, alacsony igényű emberek millióival. Ez lenne a jövő? A tudásalapú társadalom építése helyett ezzel emelnénk fel az országot? Nem vonzó perspektíva.

Meggyőződéséért ne ítéljük el Schmidt Máriát. Még akkor se, ha milliárdos özvegyasszonyként más szemüvegen át szemléli a világot. Inkább őt kellene kiragadnunk (szöveg)környezetéből, „leereszteni” a pórnép közé, tapasztalja meg napi megélhetési gondjaikat és azután alkosson véleményt.