Felbecsülhetetlen károkat okoz a rendőrségnek a múlt héten kirobbant korrupciós botrány. De nemcsak nekik, hanem a bűnszervezetek elleni fellépésre specializálódott valamennyi hatóságnak és intézménynek. Mert ki fog ezek után nyugodt szívvel együttműködni velük, információt adni a számukra, miközben a gyanú szerint egy az elmúlt két évtizedben – ahogy mondani szokták, „többször a rendőrség látókörébe került”, de – majd minden eljárásból megerősödve kikerülő vállalkozó kilóra megvette a szervezett bűnözés ellen felállított egység vezetőit, a BRFK egyenruhásainak egyik főnökét, és egy fontos, bizalmi pozícióban lévő nyomozót. Eddig ennyi derült ki.

Most nem gyorshajtást tíz-húszezer forintért elnéző kisrendőröket vittek el, hanem főtiszteket, akik – megint csak az eddig nyilvánosságra hozott gyanúsításból kiindulva – havi fixért védtek egy kétes múltú vállalkozást.

De ez még csak a kisebbik baj. Ennél sokkal felháborítóbb, elgondolkodtatóbb és elítélendőbb, hogy a kenőpénzzel a vállalkozó nemcsak azt érte el, hogy az ő érdekeltségeit ne „zaklassa a rendőrség”, viszont szóljanak, ha rendőrkollégáik nyomozni próbálnának ellene, hanem azt is, hogy tegyék tönkre a konkurenseit. Zaklassák őket, tartsanak náluk sok razziát, állítsák le a zenét, üríttessék ki a helyiségeket, a törvényesség látszatát keltve tegyenek meg mindent azért, hogy a vendégeknek eszük ágába ne legyen ott szórakozni.

Ki garantálja ezután a bejelentők biztonságát? Miért higgye el ezek után egy be- vagy feljelentő, hogy adatait zártan kezeli a rendőrség, hogy nem adják ki a nevét és a címét azoknak, akik ellen tanúskodott?

Az is elgondolkodtató, hogy a vállalkozó és a főrendőrök korrupt kapcsolata legalább három éve fennállt. Ez idő alatt senkinek nem tűnt fel egyes – különben nem túl jól, bár azért nem is rosszul – fizetett főrendőrök havi több százezres, olykor milliós többletjövedelme?

Senkinek nem szúrt szemet, hogy soha nem tart ellenőrzést a rendőrség bizonyos szórakozóhelyeken, vagy ha mégis, ott (és akkor) nagyobb rend van, mint bárhol bármikor? Egyetlen kábítószer-, szervezettbűnözés-ellenes, prostitúcióval vagy adó- és jövedéki bűncselekményekkel foglalkozó hatósági embernek nem szúrt szemet semmi? Vagy ha mégis, nem találta meg a módját annak, hogy leleplezze az összefonódást?

Az is tény, hogy vádoltak már meg rendőrt alaptalanul maffiózókkal való összejátszással, s volt itt ugyebár móri ítélet is, aztán egy másik is. Nem sok ideje van az ügyészségnek tisztázni, mi történt valójában. Nemcsak azért, mert fontos bizonyítékok vesznek el, hanem mert minél később válaszolnak a botrány kapcsán mind többekben felvetődő kérdésekre, annál kevésbé mondhatják el a végén, hogy megtisztítottuk a rendőrséget egy fekélytől.

Minél tovább tart a „nyomozás érdekében még nem mondhatunk semmit” állapot, az egyszerű jogkövető polgárok annál kevésbé hiszik majd el a végén, hogy na, most akkor már rend van... de legalábbis lesz.

Rendőr a belügyminisztérium bejáratánál