A Freedom House szerint többévi folyamatos romlás után Magyarország már alig-alig tekinthető megállapodott demokráciának. A szakértők a választási rendszert, a civil szervezetek erejét, a korrupciót, a média és az igazságszolgáltatás függetlenségét, illetve az országos és a helyi kormányzat demokratikus jellegét pontozták 1-től 7-ig, ahol az 1-es a legjobb. Mi a legrosszabb osztályzatokat, egyaránt 3,5-et a média függetlenségére, az országos kormányzat demokratikus jellegére és a korrupcióra kaptuk, az átlagunk 2,86.

Az egyes országok 3-as átlagig számítanak megállapodott demokráciának, ez alatt a félig konszolidált demokráciák csoportja következik, köztük Románia, Bulgária, Horvátország, Szerbia, Montenegró és Macedónia. Az osztályzatok az előző évre vonatkoznak, tehát mi a 2011-es helyzet alapján vagyunk az élcsoport legvégén, az eredményünk a 2005-re kapott 2,0 után 2006-ra és 2007-re 2,14, 2008-ra 2,29, 2009-re 2,39, 2010-re 2,61 volt.

Az első ilyen jelentés 2003-ban készült, akkor a 2002-es helyzet szerint Lengyelország és Szlovénia mögött picivel lemaradva a harmadik helyen voltunk, most a nyolcadikon. Visszaesésünk 2010-ben és 2011-ben erősen gyorsult, és nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy előre lássuk: jövőre búcsút vehetünk az elit kategóriától, lecsúszunk a Balkánhoz.

Nagy ügy, mondja nyilván a kormány, a Freedom House csak egy civil szervezet. De nem. Bár elvben valóban civil szervezet, főként kormányzati pénzből működik, és voltaképpen az Egyesült Államok értékítéletét mondja ki. Ezzel általában az olyan országok szoktak elkeseredetten vitatkozni, mint Kína, Oroszország, Kuba vagy Szudán.

Az FH-t Franklin D. Roosevelt elnök (tudják, akiről már nincs tér elnevezve Budapesten) támogatásával, jó hetven éve hozták létre. A first lady, Eleanor Roosevelt aktív szerepet vállalt az alapításban. Néhány név a korábbi kuratóriumi tagok közül: Zbigniew Brzezinski, Jeane Kirkpatrick, Samuel Huntington, Donald Rumsfeld, Paul Wolfowitz. A kuratórium élén most William Howard Taft, az Egyesült Államok azonos nevű egykori elnökének dédunokája, több republikánus adminisztráció felelős tisztségviselője áll.

A vezérigazgató David Kramer, aki George W. Bush kormányzásának végén a külügyminisztérium emberi jogokért felelős helyettes államtitkára volt. Az FH-t tehát két konzervatív személyiség irányítja, és a kuratórium tagja egy harmadik, Mark Palmer, Reagan egykori beszédírója, a rendszerváltás idején az USA budapesti nagykövete. Ezért okkal feltételezhetjük, hogy a magyar kormány amerikai megítélése akkor sem változna előnyösen, ha ősszel a republikánus jelölt nyerné az elnökválasztást. Mitől is változna? Elhárult a veszély a Klubrádió feje fölül? Felhagytak egyes felekezetek politikai indíttatású vegzálásával? Netán segített Orbán Viktor enyhíteni az Európai Uniót és közvetve Amerikát fenyegető gazdasági válságot, vagy ellenkezőleg, csak rontott a helyzeten?

Hajtogathatja Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár (most éppen a Washington Timesnak nyilatkozva), hogy a Nyugat hisztéria áldozata a magyar ügyekben, panaszkodhat, hogy már minden mozdulatunkat bírálják (talán meg kéne próbálni másképp mozdulni), az üres dumától nem javul a helyzet: Washingtonban már nem hisznek az Orbán-kormány őszinteségében, hiányolják a demokrácia erősítésére irányuló konkrét lépéseket –és nagyon úgy tűnik, hogy a nemzeti konzultáció újabb fordulóját sem tartják ilyennek. Lecsúszó, jogilag és politikailag ingoványos országba nem jön tőke (orosz, szaúdi vagy kínai se), nem keletkeznek munkahelyek, nem indul be a gazdasági növekedés. Csúnya a kép, amit a tükör mutat, de nem tehet mást, megmutatja a valóságot.