Nagy László visszatérhetett a magyar kézilabda-válogatottba röviddel az olimpia előtt, mivel iszonyatos pénzekkel és szponzori szerződéssel addig édesgették a sikerre éhes veszprémi csapatba odaföntről, a sportszerető magyar kormányból, amíg rá nem bólintott, hogy igen, akkor jön, jön haza, az ő szeretett hazájába, amelynek az elmúlt években azért folyton folyvást beintett.

Beintett, mert odakünn, Spanyolhonban több pénzt kapott, világsztárrá vált, Leo Messivel parolázhatott, imádták, és akárhányszor csak hívták, ugyan, jöjjön már, segítse már hazája válogatottjának sikerét, jöjjön, hadd imádják itt is, jöjjön, legyen ismét a nagy magyar átlövő, de már a nemzet színeiben, akinek kezétől reszketnek a kapusok,mert istenadta tehetség, hát ugyan, állítsa már szülőhazájának szolgálatjába, jöjjön, jöjjön már, de nem, ilyen-olyan ürügyekkel elhajtott mindenkit, mert ő a Barcelona-mezéből inkább ácsingózott a spanyol válogatottba, s most, hogy hazaédesgették, megteszi a magyar is, van ilyen, a kapu meg csak kapu, be kell varrni a pipába a labdát, egyszerű ez a profiknak.

Nélküle, a világ egyik legjobbja nélkül jutottak ki az olimpiára a mi magyarjaink, és most vele küzdhetnek vállvetve. Nagy Lászlónak mindegy is, melyik csapatból ontja a gólokat, ahol épp jobban megfizetik, ilyen ember, az ő dolga, kap majd szép autót, A kategóriásat, elfér majd benne ez a nagy ember, hirdetheti a cég nagyszerűségét, nő majd a kereslet azok körében, akiknek volt pénzük hazahívni őt.

Hanem. Van ez a kormány, a magyar kormány, amely csábította haza ezt a derék fiatalembert a nemzet nagyobb üdvére, fel a sportsikerekért, a hazáért, amiért semmilyen ár nem túl nagy, ott áll mellette mosolyogva a miniszterelnök-helyettes, az az ember, aki igen szépen szokott beszélni a hazáról, a nyugatról, itt ez a kormány, amely fülkeforradalommal vetett véget a magyarellenesek víg éveinek, van már napja a nemzeti összetartozásnak, van rendszere a nemzeti együttműködésnek, van víziója a nemzethalálnak, van vágtája a nemzetnek, van nagy nemzet, nagy magyar, nagymagyar, Nagy-Magyarország és Tokaj szőlővesszeje, van fölkenés, újratemetés, megszentelés, magyarellenes magyar, magyar magyar, magyar úr és magyar ugar, magyar nábob dögivel, értük érik a kalász Kunság mezein, van szellemi honvédelem, csárda, Magyarország tortája, minden, mi szem-szájnak ingere, a magyaroknak még saját, külön bejáratú Istenük is van, és most már itt van a mi Nagylacink is, hála a mi szeretett kormányunknak, és dehogyis róla szól ez a történet, megbocsátanak neki mindent, amikor ontja a gólokat, hanem arról, hogy vagyunk néhányan, akik itt élünk, és azért, mert itt szeretjük élni a magunk mindennapjait, ez is egyfajta hazaszeretet, még ha jelentéktelennek, csenevésznek tűnhet is, annyira jelentéktelennek, hogy ne legyen gond ismét jól szembeköpni bennünket, mit se számít.