Matolcsy Brüsszelt gyalulja
Időszerű felvetés egy olyan periódusban, amikor az unió vezető politikusai az összehangoltabb cselekvés útjait keresik. Azok, ott, Brüsszelben (meg Berlinben, Párizsban) úgy látják, azért köszöntöttek ránk a közösség legnehezebb évei, mert csak papíron valósult meg az egység, a mindennapokban viszont egyéni (állami) érdekek szabdalták szét az unió életét.
Két gondolat ütközik tehát Matolcsy írásában: a sorok összezárását sürgeti mag-Európa (a látszat ellenére a franciák is), míg a periféria-Európa – a „vesztesek” csapata – szerint az unió teljesen alkalmatlan feladata betöltésére, viszont rátelepszik az államokra, pedig jobban tenné, ha meghúzná magát Brüsszelben. A pénzt azért küldje.
A publicista miniszter ez utóbbit tartja vonzónak. Nem rejti véka alá, tart az Európai Birodalom létrejöttétől, mert – mint írja – Brüsszel további megerősítése a gazdasági felemelkedéshez szükséges önrendelkezés elvételét jelentené a magyar államtól, ami nem érdekünk.
Az összegző megállapításhoz vezető úton azért még lelkendezik egy sort Kína „békés és harmonikus” felemelkedésén. Kiváló példát talált állítása igazolására: Peking valóban teljesen nyitott gazdasági mechanizmusával nyerte el a világ csodálatát. Ott aztán minden tartomány korlátlanul élhet az önrendelkezés jogával, a rájuk jellemző laza szövetségben tarolják épp le a világgazdaságot.
A cikk vége felé kiderül,miért érezte szükségét a szerző, hogy Brüsszelt gyalulja egy kicsit: nem akaródzik neki bevezetni az eurót. Erre egyetlen mondatot szánt, pedig ebből a magból csírázott ki minden más gondolata. A szándék nyilvánvaló: ha még egy jó ideig nem akarunk eurót, akkor a bevezetés feltételeinek sem fogunk (tudni) addig megfelelni.
Mindeközben az unióban elég sokan és elég komolyan gondolják úgy, hogy a közös pénztől függetlenül általános elvárássá kellene tenni az euró alkalmazásának gazdasági feltételeit. Arról még nem zárult le a vita, hogy ez mennyire lehet uniformizált. Az én válaszom az, hogy nincs egységes gyógymód. Más terápiát igényel az olasz és mást a magyar gazdaság.
Azt viszont nem sokan kérdőjelezik meg, hogy szorosabb együttműködés nélkül lehetetlen egyben tartani ezt a szövetséget. Matolcsy ezen kevesek közé tartozik, de papírra vetett hitének nem eszmei alapjai vannak, azt nagyon racionális okok táplálják: azért nem akar még több Európai Uniót, mert ha nincsenek szoros kötelékek, számon kérni sem lesz mit. Nem lesz, aki számon kérhetne. A miniszter rabigának érzi az uniós kötelezettségeket, amit jó volna mihamarabb levetni magunkról. S akkor végre eljöhet az ő ideje: kiteljesedhet a matolcsyzmus.
