Elfogtam egy levélváltást. Magyartanárok leveleznek az Oktatási Hivatallal. Szeretnék elérni, hogy az érettségi szövegértési részében a szerintük félreérthető értelmezéseket, tévedéseket javítsák ki. Figyelmeztetnék a hivatalt, hogy egy-egy idézet másként is értelmezhető, mint azt a megoldási kulcsban a hatóság értelmezte. Volt levélíró, aki attól tartott, a hivatal szándékosan át akarta verni az érettségizőket. Az, hogy számos érettségiztető tanárt a teszt levélírásra késztetett, legalábbis elgondolkoztató lehetne.

Egy példát hozok elő. A tesztben szerepel egy idézet, amelyet elolvasás után a megfelelő kategória fiókjába kell helyezni. Íme a citátum: „Erejének és tehetségeinek kifejlesztésére egyenlő joggal bír minden egyes, amennyiben ez másoknak szabad kifejlődését nem akadályozza. Ugyanezen jog illeti mindenik nemzetiséget, s ebben áll nemzeti jogosultsága” (Eötvös József, 1851). A megoldókulcs szerint ezt a béke és barátság minden néppel kategóriához kell rakni.

A tanárok megkérdezik: miért nem a felkínált tárgykörök között szereplő szabadság és demokrácia a megfelelő válasz? Én is ide tenném. A tanárok rámutatnak, hogy az eötvösi szöveg első felében az egyén demokratikus jogairól van szó, a második felében pedig a nemzetiségek szabadságáról. A hivatal által e kérdésre közvetített válasz: „Az idézetben nincs szó demokráciáról. A megoldáshoz nem az első, hanem az azt kiteljesítő második mondat vezet el. Szövegtani és szemantikai szempontból egyértelműsíti a minden/mindenik névmás közös előfordulása, továbbá a nemzetiség, nemzeti jogosultság kifejezések használata. (...) A feladat értékelése az útmutató alapján történik.”

Nincs itt hely a teljes vita leírására. A Hivatal végig makacsul ellenzi a logikus gondolkozást, nem feltételezi a tizennyolc éves, választásra jogosult diákról, hogy tisztában van a szabadság és demokrácia fogalmaival, és Eötvös József mondatait olvasva megérti azok üzenetét. Ugyan a „barátság” szó sincs ott, de ez nem zavarja a válaszadót. Az elfogott levelezésben a tanárok tovább érvelnek. A Hivatal nevében a Főosztályvezető közvetít és védi az álláspontot.

Azt kell gondolnom, hogy ezekben a levelekben a tanárok a Korszellemmel hadakoznak. Le is pattannak róla. Nem értik, hogy a most kibontakozó rendszerben nincs helye vitának. A megfelelő megoldásokat az arra kinevezett bizottság állította össze. Ők vannak a tudás birtokában, ezt pedig nem lehet kérdésessé tenni, mert akkor nagy baj lenne. Ezért folyik a levelezés „egyetlen ellenőrzött csatornán”. A nemzeti egyetértés rendszerének közoktatásában nem lehet szó kételyekről, különösen nem a bizottság felhatalmazását illetően. A tanárok és diákok még nagyobb merészségre is vetemedhetnének akkor. A hivatallal levelező magyartanár a neki válaszoló bizottság szövegértési kompetenciájában kételkedik. Én ennél rosszabbnak vélem a helyzetet.