Miközben a kormány örömtüzeket gyújtott a magyar konvergenciaprogram brüsszeli fogadtatása miatt, a budapesti tőzsdeindex egy nap alatt elbukott három százalékot, az euróért pedig megint közel 301 forintot kellett fizetni – úgy, hogy reggel még elég volt 297,5 forintot adni érte. 

Hogy a kettő között van-e összefüggés? Talán ez: ami a mi szemünkben siker, az a befektetőknek lehet érdektelen vagy egyenesen tragikus is.

Szögezzük le, hogy tragédiáról most nincs szó. Tényleg jó hír, hogy maradhatnak a kohéziós pénzek, és élhet tovább a remény, hogy megszűnik az ellenünk folyó túlzottdeficit-eljárás. Mégsem szárnyalt a pesti piac. Nem, mert Európában nem a magyar hírekre ragadnak telefont a brókerek, hogy megmozgassák eurómilliárdjaikat. A madridi, római, athéni infók futnak a hírtévéken, ahová Budapest csak extrém kormányzati intézkedések – mint a nyugdíjpénzek államosítása – révén tud bekerülni. A tegnapi piaci reakciók megint pontosan jelezték, hol a helyünk a világban. Matolcsy körbeplakátolhatja ugyan a várost nagyszerűnek hazudott tetteivel, de ez nem fogja meghatni a világ racionális döntésekhez szokott részét. Azokat, akik nem kormánypropaganda alapján nyomják meg az „eladás” vagy a „vétel” gombot.

Az önigazolás keresése közben pedig nem ártana alaposabban elolvasni a bizottsági jelentést: abból ugyanis világosan kiderül, hogy az Orbán-kormánynak van oka féltenie „korszakos” találmányát, az egykulcsos adózást.

Ha az EB-n múlna, egy sikertörténettel kevesebb kerülne fel a továbbiakban a kabinet hencegőfalára.