Emlékeztetünk rá,miről akart akkor Orbán párbeszédet folytatni. Mit tett értünk az ország,miben csalódtunk,mitől félünk,min változtatnánk, s mi legyen a közös célunk? – ilyen kérdések szerepeltek 2005-ben a kérdőíven.

Mivel álságos felvetésekre nem lehet tisztességesen válaszolni, nem derült ki, hogy „mit kíván a magyar nemzet”, de a forma annyira megtetszett Orbánnak, hogy továbbfejlesztette, és „szociális” népszavazást kezdeményezett. Ügyes csomaggal állt elő.

Egyebek mellett azt kérdezte, hogy akarunk-e tandíjat, vizitdíjat és kórházi napidíjat fizetni. A többség, hogy, hogy nem, azt válaszolta, hogy akar a fene, jó lesz az ingyen is. Ezzel sikerült is megfúrni a Gyurcsány-kormány reformtörekvéseit. Az egészségügyi és az oktatási rendszer működőképességének megőrzése most a Fidesz feladata, s bár ki nem mondanák, de tény, hogy a betegeknek és a hallgatóknak egyre mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk.

Kormányra kerülése után a miniszterelnök – a korábbi sikereken felbuzdulva – azonnal közbiztonsági konzultációt ígért, nem lett belőle semmi, de egyes szociális kérdésekről vagy az új alaptörvényről végül konzultálhattunk. Segély helyett munkát – egyebek között ezt követelte a nép. Meg hogy foglalják végre alkotmányba a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. S a nyugdíjasok is elmondhatták: szeretnék, ha több pénzt hozna a postás.

Most a gazdasági konzultáció következik. A korábbiakhoz hasonló színvonalú kérdésekre várják az emberektől a választ. Fizessenek-e több adót a bankok, törjék-e le a monopóliumok hatalmát, államosítsák-e a közműcégeket, vajon jó lenne, ha emelnék a luxuscikkek forgalmi adóját és a minimálbért? Fogós.

Van normális ember, aki nemet mondana? Nincs. De olyan párt sincs, amely ilyen populista, megalapozhatatlan programmal állna elő. A Fidesz viszont mintha elveszítette volna a realitásérzékét, és menne szembe a józan ésszel – meg az Európai Unióval. A közösség ugyanis nehezen viseli a különadókat, a piaci versenyt torzító intézkedéseket és a túlzott állami szerepvállalást. Mindazt, amire igent fognak mondani az emberek. A konzultáció csak arra jó, hogy az történjen, amit a kormány már úgyis eldöntött. A kérdések zöme ma is felesleges, hiszen van már ágazati különadó, folyik a hadjárat a multik ellen, s törvény rendeli, hogy a közműveket többségi állami, illetve önkormányzati tulajdonba kell venni.

Az egésznek egy értelme lehet: amikor az unió szégyenpadra ültetné Magyarországot az unortodox gazdaságpolitika miatt, Orbán Viktor kormányfő Brüsszelben széttárhatja majd a karját: nem mehet szembe a néppel.