Orbán Viktor fülkeforradalma két év alatt kiteljesedett. A kormány nekiesett a nagy struktúráknak, a szociális rendszertől kezdve az oktatáson át az egészségügyig bezárólag. Ezek eredménye egyelőre nem látszik, a káosz jelei viszont annál inkább, a dolgok jelenlegi állása szerint minden érintett – tanár, szülő, ápoló, orvos – jobbára azért imádkozik, hogy ne dőljön a fejükre a rendszer.

Amekkora a káosz ezeken a területeken, akkora rend uralkodik a fülkeforradalom által érintett közjogi struktúrákban. Az igazságszolgáltatás: lenyúlva. A média: lenyúlva. Az ellenőrző szervek: lenyúlva. Isten, haza, család: lenyúlva. A földek: lenyúlva. A közpénzek: ... ah, majdnem azt írtuk, hogy lenyúlva, de még nem, hiszen jönnek majd az újabb és újabb pályázatok előre megjósolható nyertesi körrel – épül-szépül-virul a magyar nagytőke, köszönet e szellemes meghatározásért Orbán Viktornak, aki bár kormányzása középpontjába a középosztályt helyezte, mégis: a legújabb számítások szerint közel négymillióan élnek a létminimum alatt. Ami azt jelenti, hogy az úgynevezett „tisztes szegénység” – lehet-e persze a szegénység tisztes? – állapota ma már az alsó középosztállyal azonosítható.

Ugyanakkor ez a két év éppen elég volt arra, hogy Orbán Viktor egy konstruktőr pontosságával alakítsa a hatalmi rendszereket úgy, hogy azok csakis az ő és a Fidesz továbbélését szolgálják – az, hogy erre ilyen kormányzással ma még esélye mutatkozhat, valójában sokkal inkább az ellenzék állapotát jelzi, mintsem Orbán sikerét. Ő már tényleg mindent megtett a hatalomért – a többi innentől kezdve nem rajta múlik.