A Nyugdíjbiztosító Intézet ugyanis már nemcsak amolyan mezítlábas nyugdíjbiztosító, hanem kormányhivatallá magasztosult.

Izgatott lesz az ember, a nyugdíjas ember, amikor ilyen Magas Helyről intéznek hozzá levelet.

A postás természetesen nem fárasztja magát, nem hozza fel a tértivevényes borítékot lifttel az ötödik emeletre, ő nem olyan, ő csak bedobja az értesítőt.

Fogom a botom és az értesítőt, és dobogó szívvel, reményteljesen elkocogok a főpostára.

Kinyitom a bombabiztosan, két oldalán külön fehér csíkkal leragasztott borítékot.

Arról értesít a kormányhivatal, hogy 625 magyar forinttal emelkedett a nyugdíjam!

Mellékel is ehhez négyoldalas, bonyolult hivatali nyelven megírott indokolást, szép, fehér, famentes papíron. Aláírta ügyintéző, revizor, pecsételte a pecsételő.

Örül a nyugdíjas ilyenkor, lám, minden ellenkező híreszteléssel szemben odafigyelnek rá. Két hét múlva újabb levelet, azaz értesítőt veszek ki a levelesládámból.

Fogom a botom, dobogó szív, reményteljes elkocogás.

Új levél megint négyoldalas, aláíró ügyintéző, revizor, pecsételő.

Most kicsikét kevesebb jár nekem nyugdíjilag, 200 forint csupán. De sebaj, mondom, ez is jó, hull a pénzeső a nyuggerekre.

Tíz nap sem telik el, újra bedobás ládába, botmegfogás, elcsoszogás, átvétel főpostán.

Kinyitás után arcvonás enyhe eltorzulása, értesítés 55 forintról.

Amúgy minden változatlan, négy oldal a legjobb minőségű papíron, ügyint., reviz, pecs., ahogy illik.

Ebből is látnivaló, dolgoznak, sürgölődnek a kormányhivatalban, nem semmiért kapják a fizetésüket.

Tegnap... tegnap végképp az a sanda gyanúm támadt, hogy itt valaki a bolondját járatja velem. Újabb értesítés.

Bot, reménytelen kocogás, levél átvétele. Áll leesése.

A Magasságos Kormányhivatal ezúttal arról értesít, hogy 2, azaz kettő magyar forinttal emelik a jól megérdemeltet.

Kétforintos pénzérme régóta nem szerepel fizetőeszközeink között.

Rájött erre a Bölcs Korm. Hiv. is, teljesen magától, mert minden további lacafacázás nélkül, önként felemelte 5, azaz öt forintra a plusznyugellátásomat. Hogy ez arculcsapásként hat? Hogy az ember koldusnak sem mer öt forintot odavetni?

Hogy ügyintéző és revizor helyett is én szégyellem magam?

Miféle országban élünk?

Kiss Marianne Budapest