Nem először és sajnos nem is utoljára, de a világ erkölcsi érzéke megint tehetetlen. Szíriában Bassár el-Aszad rendszere harckocsikkal harcol a jórészt a hadsereg dezertőreiből verbuválódott ellenállókkal. Utóbbiak nehézfegyverek híján nem vállalkozhatnak nyílt csatára, hát beveszik magukat a velük szimpatizáló városokba. Ide a rezsim katonái nem mernek bemenni, inkább szétlövik az egészet. Ennek a harcmodornak Hula városában most több tucat gyermek is áldozatul esett, ami felfoghatatlan barbarizmus. Megerősíti azt, amit eddig is tudni lehetett: Szíriában Aszad elszánta magát arra, hogy az utolsó katonáig, az utolsó töltényig harcol.

A hulai áldozatok temetése

Nem is tehet másként. Egyrészt előtte van Szaddám és Kadhafi példája. Másrészt a politikát és a hadsereget domináló alavita szekta kisebbségben van az országban, és az elmúlt évtizedek brutális diktatúrája után egyáltalán nem számíthat a netán hatalomra kerülő többség jóindulatára. Ellenkezőleg, biztosra vehető az újabb vérengzés, a tömeges leszámolás. Innen a kegyetlenség, az engedetlen települések elpusztítása. A civilizált világ ezt nem érti, vagy ha érti is, nem hajlandó elfogadni.

Háborút viszont ez esetben nem indíthat az ártatlan civilek megmentéséért, túl nagy a veszély a térség teljes lángba borulására. Aszadot azonban nemcsak Irán látja el fegyverrel a lázadók elleni harcában, de Kína és Oroszország is védi az ENSZ BT-ben. Ha a katonai opció nem is jöhet szóba, a diplomáciai lehetőségeket még nem merítették ki. A világban nagyobb szerepre törő pekingi és moszkvai vezetés most bemutathatja, hogy nemcsak érdekeit képviseli, de felelősséget is vállal a nagy válságok megoldásában. A halott gyerekek fotóját nekik kell Aszad képébe tartani.