Nagy László, világkasszis kézilabdázónk hazatérésével kapcsolatban jó néhány cikk jelent meg az utóbbi napokban. Mint köztudott, hajdani kiválóságunk három éve szórakozik, csinál hülyét a magyar válogatottból, szakvezetésből, kiváló, Magyarországon játszó, szintén világklaszszis sportolókból (úgy vélem, nemcsak a kézilabdázókból, hanem úgy általában a sportolókból, a sportból) és nem utolsósorban a SZURKOLÓ-BÓL, pedig ők, a sportolók miattunk vannak. Nem oly régen kapta meg az általa hőn óhajtott spanyol állampolgárságot. Hazatértével most a spanyolokat is hülyének nézi. Mint több cikkben is olvashattuk, a két ország közötti egyezmény szerint ugyanis nincs lehetőség kettős állampolgárságra. Vagy Veszprémben spanyol állampolgárként kíván játszani? Ez aztán Nagy-húzás lenne. Egyes vélemények már politikai hátteret is sejtetnek, hogy tudniilik ő lesz az egyik párt reklámembere, az ARC. Ha ez így van, a helyzet még szörnyűbb.

A minap az egyik kiváló magyar mesteredző azt nyilatkozta, hogy ha Nagy a történtek után újra a magyar válogatottban játszhat, ő a csapat egyetlen mérkőzését sem nézi meg, holott a csaknem 80 éves ember egész élete a kézilabda volt és maradt. Jelentem, ha a dolgok így alakulnak, már legkevesebb ketten vagyunk. Sőt, én még az általam nagyon kedvelt, a világ legjobbjai közé sorolt Veszprém meccseit sem fogom nézni. Tisztában vagyok vele, hogy a sportoló hazahozataláért küzdőket, és persze magát Nagyot ez a legkisebb mértékben sem érinti meg. De bátran kijelenthetem, hogy nagyon sokan szeretnénk látni most már inkább azt, hogy Nagy László a spanyol válogatottban hallgatja szívére tett kézzel választott hazájának Himnuszát. Minket pedig felejtsen el.

Dabóczy László Szabadbattyán