Föld! Föld!
Ha így volna, igen sok pénzt tudnánk azzal szerezni, hogy nyerünk a Nemzeti Földalap haszonbérleti pályázatán. Az állam által kistafírozva nyomban földhasználókká válnánk. Mint ilyenek, egyre értékesebb alanyai az európai földalapú támogatási rendszernek. Ebben az évben 58, jövőre már 65 ezer forint üthetné a markunkat hektáronként.
Ha a jó kapcsolatainkat további ötletekkel dúsítanánk, bejelentkezhetnénk a vidékfejlesztési tárca fennhatósága alatt működtetett környezetgazdálkodási programokba is. Ezzel újabb állami támogatásokhoz juthatnánk. Arról most ne beszéljünk, hogy állami földbérlővé (azaz földhasználóvá) válva még arra is meg lenne a lehetőségünk, hogy hivatalosan ugyan nem, de ügyes szolgáltatói szerződésekkel megoldjuk a bérlet továbbadását is, nyilván jó pénzért. A megtermelt búzáért és kukoricáért járó részesedés ehhez képest már csak ráadás.
A föld – a világpiaci mezőgazdasági árak emelkedése és a támogatások növekedése miatt – egyre jobb üzlet mifelénk. Ez az oka a földéhségnek. Ami legalább ennyire támogatáséhség, és mint ilyen, megmozgatta a Fidesz-közeli hatalmi réteg fantáziáját is.
Ha a jól informáltan pályázó cukrászból vagy szállítmányozó vállalkozóból húsz évre állami földek bérlőjét csinál a rendszer, később egyetlen tollvonással igazi földbirtokossá is teheti őt. Földtulajdonosnak lenni pedig különösen jó mostanában. A földeket ugyanis adómentesen akár bérbe is tudjuk adni. A legalább öt évre kötött földbérlet nyeresége után adómentességet ajándékoz nekünk az a kormány, amely szigorúan megsarcolja akár még a sárga csekk befizetését is, s nem hagyja békén a telefonálókat sem. Ellenben hozzá nem nyúl annak a pénzéhez, aki 300 hektár földet legalább öt évre bérbe ad. Rejtély, hogy miért.
Kész főnyeremény, ha nem csupán földhasználók, de polgármesterek is vagyunk. Például a felcsúti polgármester, Mészáros Lőrinc olyan nagyvállalkozó, aki bérli a miniszterelnök apja által megvásárolt majorságot, az Orbán Viktor alapította Puskás Labdarúgó Akadémia irányítása mellett pedig annyi dolga lett hirtelen a határban, hogy azt ellátni teljesen elképzelhetetlen a földpályázatokon szintén sikeresnek bizonyuló családtagok nélkül.
Nekik pedig esetleg csak annyi lesz a dolguk, hogy befizetik az aranykoronánkénti 1250 forintot, majd benyújtják földtámogatási igényüket annak az államnak, mely mindnyájunk telefonköltségét növelve próbálja megtartani a gazdasági egyensúlyt. Ha ők ezt nem is teszik, más szinte biztosan, hiszen a magánszemélyek hektáronkénti 1250 Ft/ AK 8-10 (nagyon jó minőségű területeken 20-25) ezer forintos éves bérleti díjával szemben áll, hogy föl lehet venni az 58 (jövőre a 65) ezer forintos támogatást. Íme a földszeretet és a pénzimádat nagy találkozása az állam közvetítésével.
