Matalin Dóra: Félelmetes gyerekek
Az előadásokat fotók kísérték: agyonvert, megerőszakolt, halálra éheztetett gyerekekről. Egyik ügy sem volt néhány évesnél régebbi, egyik áldozat sem volt 15 évesnél idősebb.
– A világon mindenütt megtörténnek ezek a tragédiák, aljas emberek mindenhol élnek – mondhatnánk, ha nem derült volna ki az is, hogy Magyarország a fejlett országok legrosszabbjai között van a bántalmazás miatt meghalt gyerekek arányát tekintve. Ha nem hangzott volna el, hogy a magyar gyerekek tíz százaléka, több mint kétszázezren veszélyeztetettek, több ezret pedig bizonyíthatóan vernek, kínoznak közülük. A résztvevők egyetértettek: hatékonyabb védelem kell a gyerekeknek.
Eközben a politikusok mintha éppen fordítva gondolkodnának: ők is hatékonyabb védelmet szeretnének, csak éppen a felnőtteknek. Az egyik legemlékezetesebb kezdeményezés egy kereszténydemokrata képviselő, Michl József nevéhez fűződik, aki tavaly azt javasolta, hogy kerüljön ki a köznevelési törvényből, hogy „a gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak”. Később visszavonta javaslatát, pedig egyáltalán nem biztos, hogy támogatók nélkül maradt volna: egy online felmérés szerint a válaszadó szülők negyven százaléka nem kifogásolná, ha az iskolában egy pofon vagy fenékre ütés is a fegyelmező eszközök része lenne.
Michl kudarca nem vetette vissza azt a szándékot, hogy megvédjék a felnőtteket a gyerekektől. Először a testi kényszer alkalmazására is jogosult iskolaőrök, majd a büntethetőségi korhatár bizonyos esetekben 12 évre való leszállítása került a kormányzati elképzelések közé.
Az utóbbi időben tizedannyi szó sem esett a felnőttek által megvert gyerekekről, mint az iskolai erőszakról vagy a gyerekkori agresszióról. Pedig az UNICEF vagy az Európa Tanács statisztikái szerint ez utóbbi kettő nem kirívó Magyarországon: az alsó középmezőnyben vagyunk, ebben nem térünk el az átlagtól.
De ha nem így lenne, ha valóban nőne a magyar gyerekek agressziója, akkor sem lenne szabad elfelejteni, hogy az erőszak nyelve tanulható. Hogy minden gyerek, aki hazudik, lop, megver valakit, netán valami súlyosabb dolgot követ el, ezt eltanulta valakitől. Hogy a gyerek elkövetők túlnyomó többsége maga is átélte áldozatként, amit később megtesz. Mindez persze nem mentség, csak figyelmeztetés: a felnőttek kezdjék önmagukon a fene nagy fegyelmezést.
