A 37 éves görög pártvezér egyáltalán nem olyan ijesztő, mint egy kísértet (inkább jó megjelenésűnek és frappánsan fogalmazónak nevezhetnénk), mégis alig kívánatos személy Nyugat-Európában. Párizsban például nem fogadta őt az új köztársasági elnök, Francois Hollande, aki amúgy hasonlókat szokott mondani (elég a sok megszorításból, figyeljünk inkább a növekedésre!), de amikor Ciprasz áll elő ilyesmivel, tőle valamiért megrémülnek az EU-vezetők.

S rémisztgetik is vele a közvéleményt derekasan Görögországban és Európa-szerte. Huhú! Ha megint Ciprasz pártjára, a Szirizára (Radikális Baloldali Szövetség) szavaznak a görögök, elutasítva ezzel a kíméletlen nadrágszíjmeghúzást, búcsút inthetnek az euróövezetnek. Amely egyébként is recseg-ropog, már csak Görögország kizuhanása hiányzik neki. Huhú!

Ám Alexisz Ciprasz nem ijed meg, és a hívei sem cidriznek, sőt. A május 6-i választásokon a dobogó második fokára röpítették a Szirizát, amely a június 17-i, megismételt voksoláson akár az első helyen is végezhet. (Az ismétlésre a kormányalakítási kudarc miatt van szükség – a Szirizában a nagy görög pártok is veszélyes kísértetet látnak.)

Tudja jól a radikális baloldali politikus, mitől döglik a légy, és a párizsi–berlini turnén olyanokat nyilatkozott, hogy ő „a barátság és a béke” üzenetét hozta el. Meg hogy Görögország az eurózónában szeretne maradni, de nem ért egyet a német politikával, amely a növekedést kőkemény megszorítások árán kívánja elérni: „Olyan ez, mintha egyszerre akarnánk napsütést és esőt.”

A kísértet státuszát nem csupán azzal érdemelte ki Ciprasz, hogy vissza merte utasítani a válságkezelés eddigi hármas európai receptjét (lefaragás, lefaragás, lefaragás), hanem azzal is, hogy – e tiltakozás révén – a saját kudarcukkal szembesítette az unió politikusait.

Mert ha Görögországot valóban kitessékelnék a közös pénz birodalmából, ez egyszerre lenne görög és európai bukás. Igen, európai is, hiszen az unió hosszú éveken át tétlenül nézte, ahogy nyakig eladósodnak a görög kormányok, és közben agyonkozmetikázzák a gazdasági adatokat. Senkit sem zavartak a Görögországot irányító korrupt pártok, a hatalmasra duzzadt – és e pártoknak kiszolgáltatott – állami szektor, az adókat csak hírből ismerő jómódú rétegek.

Azon viszont kórusban döbbennek meg Berlintől Párizsig, hogy –mindezek után – görögök milliói nem hajlandók bármekkora árat fizetni a válság felszámolásáért, és a hitelüket vesztett „régi” vezetők helyett „újakra” bízzák a sorsukat. Például Cipraszra. Talán mégsem kellene rio gatni vele: a fehér kísértetlepedő akár értelmes partnert is rejthet.