Kilenc hónap... Ennél már csak az lehetne kínosabb, ha egy katolikus pap csemetéjének keresztelőjére invitálnának. S most hagyjuk a teret és a Kiskörutat, a minőséget, az árat és a kivitelezés tempóját. Ragadjunk le annál az egyszerű ténynél, hogy egyszer már átadták. Az új városvezetés – csinnadrattával – megünnepelte a sikert. Legalább részben a másét. Egy politikusnak ugyan muszáj avatni, átadni, szalagot vágni. Ez kötelező kűr a népszerűségért és az ismertségért folyó kényszeres versenyben. Nem is kárhoztathatjuk ezért. Azt is belátjuk, ha nincs mit sajátból avatni, akkor jó a másé is. De a más sikeréről kétszer aratni mégis túlzás.

A Budapest Szíve programot, a Margit híd felújításával, a 4-es metróval, a Városháza projekttel egyetemben az elődök indították. Nagy merészséggel, elképesztő pénzügyi ügyetlenséggel, szakmai hibák erdejében, de mégiscsak övék volt az első lépés. Ez ma már ritkán kerül szóba, s ha mégis, akkor legfeljebb a felelőskeresés összefüggésében. Demszky Gábor búcsúzóul azt mondta: az új városvezetésnek elég befejeznie az általuk elkezdett 26 beruházást az újraválasztáshoz. A helyébe lépő Tarlós István csak hármat tudott összeszámlálni ezek közül, ráadásul ezekre se találta a fedezetet. Azóta is örök refrén az elődök felelőtlen gazdálkodása, amelynek nyomán válságköltségvetés, intézményi zárolás sarjad. Mindezek oka Demszky hagymázas álmodozása a világvárosról, ami Budapest sose lehet.

Tarlós mérnökemberként nem szereti a műszaki torzót. Gondosan megtervezett, előkészített és jól megszervezett beruházásokat akar reális határidőkkel. Igaza van. Azzal a megjegyzésével is egyetérthetünk, hogy nem kell mindig mindent beépíteni. De a semmiig még lenne pár lépcső. A Városháza Fórumot már papíron leállította. A Duna-parti CET felépült ugyan, de a megnyitó a távoli jövőbe vész. (Holott ott is lehetne szép beszédet mondani.) Amit nem lehetett leállítani – Budapest Szíve, Margit híd – fogcsikorgatva bevégzett. Saját programjában harminc új beruházás szerepelt. Köztük új híd, múzeumi negyed és kongresszusi központ. Hírük sincs. Igaz, maga se hitte, hogy ezek közül bármi is megvalósulhat az első ciklusban. Még a Széll Kálmán tér általa szorgalmazott átépítése is csak 2015-re fejeződhet be. Bár ehhez júniusig le kellett volna bonyolítani a műszaki és építészeti pályázatokat, de még ki se írták.

Tarlós a ciklus elején se akart nagyot álmodni. Nyugodt ébredésre vágyott. De minek ébredni, ha semmit se várunk a következő naptól? S hogy ezt még meg is ünnepeljük!