Egyébként aligha lenne feltétel, hogy vagyona mellett még miniszterelnökké is válasszák. Az oligarcháknak ugyanis általában nem esetük a nép, a választás, nem szokták megkérdezni az embereket, szeretnék-e, hogy ők oligarchák legyenek. Így nem forszírozzák a kormányfői tisztet sem.

Orbán mégsem mondhatja, hogy Gyurcsány az oligarcha, nem Simicska és Nyerges, ezért a fogalommal gyurmázik, amelynek így csakis Gyurcsány púpján a helye.

Hozzáragasztja még, hogy most a középosztályé a hatalom (amely épp úgy nem tud róla, mint hajdan a munkásosztály), és hogy aki a magyar nagytőkéseket, az egyben az országot támadja. Mi van, ha a nagytőkés nem az ország, hanem a maga érdekében jár el? A kettő automatikusan azonos? Na!

Mindez onnan indul, hogy tegnap az ellenzék benyújtotta az aláírásokat az állami megrendelésekből aránytalan mértékben részesedő, eredeti gazdasági teljesítményt még nem produkált Fidesz-közeli üzletemberek ténykedését vizsgáló parlamenti bizottság megalakítására.

Ettől vesztette el a szavak feletti uralmát a miniszterelnök. Volt igaza is. Az oligarchák ugyanis jellemzően a központi hatalommal szemben álló kiskirályok. S a hatalom valóban ritkán hoz létre szándékosan oligarchákat. Pusztán egyszerű cégbirodalmakat.

Oligarchia meg csak úgy lesz belőle, s már nem kérdezi a hatalmat, hanem csinálja. A maga javára.