Két golyó fejenként
Egy olyan időszakban, amikor a hadseregek finanszírozásán túl alig találunk területet, amelynek ne kéne drámai mértékű megszorításokkal szembenéznie, érdemes feltennünk a kérdést: biztonságosabb hely lesz-e így a világ?
Milyen vigaszt nyújt a katonai erő 7,6 millió gyermek szüleinek számára, akik – az elsősorban szegény országokban – elvesztik gyermeküket annak ötödik születésnapja előtt? Milyen vigaszt nyújt a katonai erő egy olyan világban, amelynek 925 millió lakosa nem jut elegendő táplálékhoz? E nélkülözők 98 százaléka a fejlődő országokban? Miféle békét kínál nekik?
Ahol milliók kényszerülnek elhagyni otthonaikat az éghajlatváltozás miatt, az aszályok, a partvonal-erózió, a tengerparti áradások és a mezőgazdaság zavarai által elűzött földönfutók vajon remélhetnek-e új otthont a hadseregtől?
A fegyverkezés barátai és könyvelőik persze bizonyosan azt felelnék, ez az ár elfogadható, amelyet országaink és a világ biztonságáért igenis vállalnunk kell. De mit értenek biztonság alatt? Mi a valódi biztonság? Az ENSZ Fejlesztési Programja 1994-ben így fogalmazott: „Az emberi biztonság: a gyermek, aki nem halt meg; a betegség, ami nem terjedt tovább, a munkahely, amit nem szüntettek meg, az etnikai feszültség, amiből nem robbant ki konfliktus, a másként gondolkodó, akit nem hallgattattak el. Az emberi biztonság nem a fegyverekkel, sokkal inkább az emberi élettel és méltósággal kapcsolatos kérdés.”
Szerintem ez a meghatározás teljesen megfelel. A Greenpeace-nél a valódi biztonságért küzdöttünk és álltunk ki mindig. Meggyőződésünk, hogy ahelyett, hogy óriási pénzösszegeket – és ami még rosszabb, hihetetlen mennyiségű szellemi energiát – pazarolnánk a háborús gépezet működtetésére, pénzügyi és szellemi erőforrásainkat a valódi biztonság megteremtésére kell fordítanunk.
Szembe kell néznünk azzal a korábban ismeretlen mértékű fenyegetéssel, amelyet a klímaváltozás jelent alapvető erőforrásainkra nézve: az élelmiszerre, a vízre, az energiára és a termőföldre. Az erőforrásokra nehezedő, egyre fokozódó nyomás már ma is konfliktusokhoz, háborúhoz és szenvedéshez vezet. Rengeteg pénzt pocsékolunk el a biztonság nevében, és kevés országról mondható el, hogy a fontossági sorrendet helyesen állítja fel. De vizsgáljuk csak meg, ki költi a legtöbbet!
Kezdjük azokkal, akiket a nemzetközi közösség a béke megőrzésével bízott meg, az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjával: Kínával, Franciaországgal, Oroszországgal, Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal! Ami azt illeti, a legmagasabb katonai büdzsével pontosan ez az öt ország büszkélkedhet, a globális hadikiadások mintegy felével az USA vezeti a listát. Bár a többi négy ország jóval elmarad az Egyesült Államok mögött, az USA-val együtt így is ők adják a trillió (ezermilliárd) dolláros katonai kiadás öttagú klubját!
Kicsit olyan ez az egész, mint egy háborús filmből vett macsó közhely: van valahol egy puskagolyó, amibe belekarcolták a neved. Nos, az Oxfam szerint kettő is akad: a föld minden lakosára ugyanis két idén gyártott lövedék jut. Rengeteg pénzt költünk háborús előkészületekre. Mennyit költünk a háború megelőzésére? Mennyit fordítunk a klímaváltozás kockázatainak csökkentésére? A katonai kiadásokkal összehasonlítva nagyon keveset, és bizonyos, hogy messze nem eleget.
A 2009-es koppenhágai klímacsúcson a fejlett világ államfői 2012-ig 30 milliárd dollár értékben vállaltak kötelezettséget a fejlődő országok klímaváltozással kapcsolatos adaptációs költségeire és a negatív hatások mérséklésére. Ígéretet tettek továbbá arra, hogy 2020-ig évi 100 milliárd dollárra emelik ezt az összeget. Első hallásra soknak tűnik, egészen addig, amíg az összehasonlítást el nem végezzük: évi 10 milliárd dollár az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagja katonai költségvetésének pusztán egy százalékát teszi ki.
A 100 milliárd dollár pedig az egytizedét. Az USA egyedül is állhatná a 100 milliárd dolláros kötelezettségvállalás fedezetét, és még ebben az esetben is féltrillió dollárral lekörözné Kínát, legkomolyabb versenytársát a katonai kiadások területén. A klímaváltozás által okozott változások növelik a háború és a konfliktusok veszélyét, és soha nem látott mértékben fenyegetik a valódi biztonságot. A valódi biztonság megteremtése érdekében szembe kell néznünk a fenyegető klímakatasztrófával, és be kell fektetnünk a zöld megoldásokba.
A példa kedvéért mi lenne, ha az óceánok védelmébe ruháznánk be? A kutatók becslései szerint az óceánok 20-30 százalékának védelme évi 5–19 milliárd dollár költséggel járna. Cserébe több millió munkahely jöhetne létre, támogatnánk az évi 70-80 milliárd hasznot hajtó fenntartható halászatot és további 4,5-6,7 trillió dollár bruttó értékű ökoszisztéma-szolgáltatást.
Vagy mit szólnánk az erdők megmentéséhez? A világgazdaság évi 2-5 trillió dollár veszteséget könyvel el az erdők pusztítása miatt, míg az erdőpusztítás megállításának becsült éves költsége összesen 15 milliárd dollár lenne. Végül, de semmiképp sem utolsósorban: mit szólnánk az energiaforradalom finanszírozásához? A klímaromboló fosszilis erőforrásokról és a veszélyes atomenergiáról történő átállás mintegy évi 280 milliárd extra beruházást igényelne.
Ezek a beruházások azonban sokszorosan megtérülnek a megtakarított üzemanyagköltség és a létrehozott munkahelyek formájában. Ráadásul nem kell atomtudósnak lennünk ahhoz, hogy belássuk: fosszilis energiafüggőségünk leépítése alapvető mértékben csökkentené a háború veszélyét.
A háborús felkészülés és a háború hihetetlen mennyiségű pénzt, képzelőerőt és emberi leleményességet emészt fel. Képzeljük csak el, mi mindent érhetnénk el akkor, ha ugyanezt az energiát, képzelőerőt és találékonyságot a béke, egy zöld béke szolgálatába állítanánk.
A szerző a Greenpeace International igazgatója
