Lázár föltámasztása
Na most ezeknek a közös jellemzőjük az, hogy önálló életre kelnek, ki így mondja őket tovább, ki úgy, ki ilyen hangsúllyal, ki olyannal, azzal a csak a beavatottak számára ismerős „ejnye, no, tudod, hogy hogyan értem” összekacsintásával, ki így hivatkozik rá, ki úgy –sokan nem is hivatkoznak, hanem a magukénak vallják –, és a sok-sok hivatkozásból az ilyen remek orbáni mondatok már nem annak tűnnek föl, amik, hanem valamiféle kinyilatkoztatássá állnak össze, amely aztán az elbűvölt hallgatóság delejezett tapsával kísérve ideológiává duzzad, s nincs senki, aki rákérdezne, hogy te jó szagú atyaúristen, miket beszél ez az ember itt.
Pedig tényleg: miket.
Akkor például, amikor magabiztosan, azzal a sokak által oly szeretett csak a mieinknek szóló meghitt félmosolyával kijelenti, hogy ha egy ország államelnökének katolikus a vallása, nem árt, ha ugyanannak az országnak van egy református minisztere is. Csakhogy azonosítsuk a szereplőket: a katolikus államelnök ezek szerint Áder János volna, a református miniszter pedig nyilván Balog Zoltán.
Róla eddig is tudni lehetett, hogy valami köze bizonyosan van a reformációhoz, elvégre civilben mégiscsak lelkész volna, tehát ő az, aki úgymond, magán hordá vallási hovatartozását, míg ugyanezt Áder Jánosról nem lehetne elmondani, bár amikor megtudta, hogy köztársasági elnök lesz, nyilván elrebegett magában valami szelíd Istenemet, de hogy ezt pozitív vagy negatív értelemben tette-e,maradjon az ő titka, ha már a vallási hovatartozása – hála Orbán Viktornak, akit úgy tűnik, az ilyen titkok mélyen foglalkoztatnak – nem maradhatott csak az ő ügye, sminiszterelnökének közkeletűvé kellett tennie.
Na mármost: az egyensúly a lényeg.
Orbán Viktor szerint ugyanis egyensúlyi állapotot kell teremteni – persze reméljük, a hetedik napon majd ő is megpihen –, méghozzá úgy, hogy ha az ország első embere katolikus, akkor az ország első miniszterének, márpedig a humán tárca vezetőjétől ki vitathatná el ezt a rangot, reformátusnak kell lennie. Fura egyensúly ez, mert valójában kissémég Orbán Viktor teremtő logikájával is borul, hiszen ez amegállapítás csakis akkor kerülhetne egyensúlyba önmagával, ha a rendszerből kivesszük az állam irányításának egyik kulcsfiguráját, nevezetesen a miniszterelnököt, aki köztudomásúlag, hiszen sosem csinált belőle titkot, épp ellenkezőleg, református volna.
Ebből ugyanis az következne, hogy az egyensúly elbillent a reformátusok irányába, ami biztosan nagyon komoly probléma, hiszen még Orbán Viktor is megjegyezte, hogy a reformátusok a közéletben túl aktív szerepet vállalnak, holott a hívők között a katolikusok aránya a nagyobb. A református kommandó, vagyis Orbán Viktor és csúcsminisztere, Balog Zoltán nem is lacafacázott, érdemei elismerése mellett kilökte hát a kormányzat soraiból – ha már a köz életéből egyelőre nem is sikerült, bár ki tudja – azt a Szászfalvi Lászlót, aki eddig a kormányban az egyházügyekért felelt, és hát történetesen református, szóval Orbánék, csak azért, hogy így teremtsék meg az egyensúly látszatát, nehogy már a katolikusok okkal emelhessék föl a szavukat, kiakolbólították őt a tisztségéből.
Szászfalvi Lászlónak tehát nem az igénytelen és embertelen egyházi törvénye miatt kell távoznia tisztségéből, amelynek alapján meg lehetett tagadni az egyházi státust olyan emberektől, akik a legtisztességesebbek közé tartoznak, s történetesen buddhista vallási közösség ké pében tanítanak reménytelen helyzetben lévő cigányokat, hátha kaphatnak így ők is valami esélyt az élettől, ha már a kormány ezt megtagadja tőlük, nem, Szászfalvinak nem ezt rótták föl, miért is tették volna, hiszen az ilyen kirekesztés mostanság erénnyé nemesül, nem is rónak föl neki valójában semmit, hacsak azt nem, hogy református, és Orbán Viktor megítélése szerint túl sok református ártja magát a közügyekbe. Kivéve persze Orbán Viktort, aki bár református, de maga felé hajlik a keze, és különben is, ez nála nem számít, mert ő pártok, nemzetek és vallási felekezetek fölött lebeg, így aztán egyensúlyt borítani sem képes, hiszen ő maga az egyensúly, lám, milyen jókat tud mondani vallásról, egyensúlyról, katolikusokról, reformátusokról.
A fenébe is, hát a zsidók ezúttal valahogy kimaradtak. Pedig igen izgalmas feladat lenne annak kiszámítása, hogy haMagyarország államfője katolikus és csúcsminisztere református, ugyanakkor Orbán Viktor vallási hovatartozásától eltekintünk, akkor hány zsidó kormánytagnak kell lennie ahhoz, hogy a kormányfő által kívánatosnak tartott egyensúly ne boruljon. Persze a számítás alapja szigorúan a hívők közösségének felekezeti aránya lehet. Mert ha véletlenül más alapra helyeznénk a problémát, történetesen a lélekszámhoz viszonyítanánk az egyensúlyi kérdést, akkor megállapíthatnánk először is azt, hogy Magyarországon bizonyos, igen sajnálatos történelmi események következtében zsidó származású miniszterre egyáltalán nincs szükség, úgyis mondhatnánk, hogy fölborult az egyensúly, ugyanakkor – és legyen ez megállapításunk második pontja – meglehetősen nagy számban kellene képviseltetniük magukat a kormányban a cigányoknak.
Brrrr., rázkódhatnak meg erre sokan, akik más egyensúlyokban gondolkodnak, nem a cigányokéban, ez már nem járja, és valóban, mostanában mintha megint kezdene divatba jönni az a régi, már-már elfeledettnek hitt népi hagyomány, valódi magyaros, amely arra irányul, hogy fölfedezzük magunkban a tisztán csörgedező hun vérvonalat, nehogy aztán valaki azzal vádolhasson bennünket, hogy zsidó vagy esetleg – pfuj, pfuj, pfuj – cigány vér kavarog testünkben, s ezt aztán valamikor a szemünkre lehet hányni, elő lehet húzni, mint afféle titkos jolly jokert, igazi magyaros zsidó- vagy cigánykártyát. Nem véletlen, hogy nemrégiben valamely jobbikos képviselő szakértői vizsgálatot kért, amely igazolná, hogy nincsen őbenne se zsidó, se cigány vér. Nos, e képviselő most már tisztán állhat az Úr színe elé, mert szakértői lelet rögzíti, hogy „nem rendelkezik cigány és zsidó genetikai génváltozatokkal”, igaz, ettől persze Orbán Viktor kormányában, ha az Isten úgy hozná, bízvást lehetne miniszter vagy államtitkár, hiszen nyilván hithű katolikus (ha református, akkor, mint azt láthattuk, peche van).
A helyzet fonákságát immáron nem is Orbán Viktor egyensúlytörekvései jelképezik, és még csak nem is a derék jobbikos honfitársunk fajmagyarvakbuzgalma, hanem az, hogy miközben olyan érdemes, a magyar szellem nagyságát és tudományos sikereit fennen hirdető, piaci alapon működő vállalkozások vesznek körbe bennünket, mint például a Nagy Gén Diagnosztikai és Kutatási Kft., amely ilyen igazolásokat ad ki, addig a magyar gazdaság megmagyarázhatatlan és bízvást állíthatjuk, unortodox módon, recesszióba süllyedt. Pedig belső fogyasztás bizonyosan van, hiszen a társaság vezetője, nyilván cége jó hírének megőrzése érdekében, azonnal úgy reagált minderre, hogy a jobbikos fajmagyar génvizsgálatát nem tagadhatták meg, méghozzá etikai okokból, vagyis hogy mindenki értse, nem mondhattak nemet annak meghatározására, hogy honfitársunk rendelkezik-e cigány vagy zsidó felmenőkkel. Csak hát sajnos e képviselő nem csak úgy magának kérte ezt az igazolást, hogy bekereteztesse, és otthonában fölaggathassa a falra, hátha henceghet vele, és így könnyebb lesz becsajoznia, hanem ezzel akarta igazolni, hogy ő milyen derék ember, tulajdonképpen, ha úgy tetszik, elébe ment az eseményeknek, s az interneten közzététette, így pedig szerencsétlen módon nyilvánosságot kapott a kft. neve is.
Még szerencse, hogy a cég ezennel „elhatárolódik a megkülönböztetés minden formájától, továbbá sajnálja, hogy tudományosan megalapozott génvizsgálatot egyes személyek tévesen, rossz szándékkal használnak fel”, ezek szerint azt az igazolást, amely szerint valaki nem rendelkezik zsidó és cigány genetikai génváltozatokkal, föl lehet használni kevéssé tévesen és nyilvánvaló jó szándékkal is. A kft. ezzel valószínűleg arra utal, hogy a genetikai vizsgálatokkal meg lehet állapítani különféle betegségek hajlamosító tényezőit, ami kétségkívül jól jöhet bizonyos esetekben, így például a mi jobbikos barátunk, aki itt él közöttünk, és egyszer valamikor talán még kormánytag is lehet egy egyensúlyteremtő kabinetben, megkönnyebbülten dőlhet hátra, mert szinte százszázalékos bizonyossággal tekinthet a jövőbe, hiszen ha egy kis szerencséje van, akkor a leszármazottainak hetedíziglen sem lesz az átlagosnál nagyobb fülük, orruk, továbbá genetikailag nem lesznek hajlamosak a tőzsdézésre, sem arra, hogy elverjék a család vagyonát különféle szerencsejátékgépeken, szóval, derék magyar honpolgárok is lehetnek, Isten nagyobb dicsőségére, ezt hozta nekünk a tudomány forradalma.
Meg a fülkéké, tehetnénk hozzá magunkban, hiszen saját frakciója delejezetten hallgatja a katolikusok és a reformátusok egyensúlyának szükségességéről tudományos igényű mondatokat megfogalmazó kormányfőt, a nagy kormányost, aki kis bárkánkat tereli Szkülla és Kharübdisz között, de ez már megint nagyon messzire vezetne, szóval maradjunk csak a szikár tényeknél, és rögzítsük, hogy miközben Orbán Viktor szíves közlése szerint katolikus a köztársasági elnökünk és református a humán miniszterünk, addig miniszterelnökünk a számunkra egyelőre ismeretlen felekezetű Rogán Antalt küldi kardozni a frakció élére, és új poszton lehelne életet a mostanában kissé meggyűrtnek tűnő, de számunkra szintén ismeretlen felekezetű Lázár Jánosba, mondhatnánk úgy is, hogy új esélyt ad neki, föltámasztá őt, mint... – hah, hiszen ezzel valójában a dolgok lényegére tapintottunk.
