A londoni The Economist úgy fogalmaz, hogy „örvendetesen kevés meglepetést” hoztak a választások. Az örvendezés nyilván annak szól, hogy az új szerb parlamentben (egy kivételével) csupa olyan párt fog ülni, amely a zömmel unióellenes európai radikalizálódás közepette az ország uniós integrációjának hitvallója. Ami nekünk, magyaroknak sem közömbös,mert sokkal szívesebben látunk uniós szomszédokatmagunk körül, mint olyanokat, amelyek kívül rekednek vagy kívül rekesztik magukat e szövetségi rendszeren.

Arra a kérdésre azonban nincs módom választ adni, hogy mennyi örült a The Economist a Szerbiai Szocialista Párt feltámadásának. Végtére is ezt a pártot a néhai Szlobodan Milosevicstől örökölte az ország, elnöke pedig – Ivica Dacsics – a diktátor szóvivője volt a kilencvenes években. A nagyon megjuhászodott, Európapártivá lett egykori radikálisok, valamint Tadics elnök demokratái után a szocialisták futottak be harmadiknak az általános elszegényedés nyilvánvaló haszonélvezőiként. Meg tudták duplázni korábbi szavazataikat, dacára annak, hogy négy éven át ott voltak Tadics elnök kormányában. A közvélemény valamilyen fokú radikalizálódása az ő példájukon szemléltethető, ami persze még mindig sokkal jobb, mint ha a szavazatok szélsőjobbra vagy szélsőbalra futottak volna el.

A sajtó kedvenc példája Szmederevo, azaz a Duna menti Szendrő, ahol egy (hajdani) diósgyőri vagy ózdi méretű vas- és acélkombinát ad munkát öt és fél ezer embernek. Azaz adott nyolc és fél éven át, amíg csak privatizátora, a US Steel jelképes összegért vissza nem adta a szerb államnak. Az ok: az európai recesszió olyan fokon fojtotta le a szmederevói termékek iránti keresletet, hogy a tulajdonos kivonult az üzletből. A szmederevóiak meg, akik eddig zömmel a demokratákra szavaztak, a nekik mindenfélét ígérgető szocialistákhoz pártoltak át, azaz a koalíció ereje megmaradt, csak a belső arányok változtak a baloldal javára.

Akár lesz szocialista miniszterelnöke Szerbiának (Dacsics), akár nem – én az utóbbira szavaznék, mert ha Tadics elnököt szocialista szavazatokkal vasárnap újraválasztják, ami majdnem biztos, akkor ő alighanem saját pártjából nevez ki kormányfőt –, az ígérgetéseknek pora nem marad. Jön az alkudozás a valutaalappal és mindaz, ami egy ilyen hitelhez takarékoskodásban/megszorításban tapad. Meg föl kell kutatni egy új vásárlót Szmederevónak, különben jaj!