Az Ipsos szerint a Fidesz két év alatt 1,4 millió szavazót vesztett, s 1,3 millió szavazóval alighanem elérte támogatottsági minimumát. A szocialista párt ezen szinte nem nyert semmit, de szeretne. Nem tartozunk azon fanyalgók közé, akik szerint túl korán kezdte meg a 2014-es választási küzdelmet azzal, hogy közszemlére tette az Ajánlat Magyarországnak – Párbeszéd a nemzetért című dolgozatot. A szöveg ugyanis nem választási program. Inkább „csak” annak dokumentuma, hogy az MSZP-ben nekiláttak újrafogalmazni szociáldemokráciájuk mibenlétét. Türelmetlenek sem lehetünk, mert azért nyolcévnyi keserves kormányzás, majd hatalmas bukás, a Gyurcsány-szárny távozása után ennyi időt adhattunk az eszmélésre.

A szocialisták túltették magukat azon, akin politikai nyerészkedés okán a Fidesz nem akar túllépni: Gyurcsány Ferencen. Sajátos bája a dolognak: azzal, hogy elismerik, soha többé nem ígérhetnek a választási kampányban mást, mint amit kormányra kerülve teljesíthetnek, a legalizált politika szintjére emelik az őszödi beszéd mondanivalóját. A legfontosabb azonban mégis az a felismerés, hogy a pártprogram még akkor sem eladandó mosópor, ha ezzel a módszerrel a Fidesz kétszer is sikeres lehetett. Nemcsak piaci termék, mint ahogyan a választópolgár is csak másodsorban munkaerő, termelő és fogyasztó, hanem mindenekelőtt élhető életet élni akaró ember.

„Nem azon kell rágódni, hogy mit rontott el a Fidesz, hanem azon, hogy mit teszünk 2014-ben, a Fidesz bukása után” – mondja Mesterházy Attila pártelnök. S meglehet, a markáns jóslat inkább csak elvárható politikusi magabiztosság, de a lényeg mégiscsak az: a párt végre már nemcsak valakivel szemben, hanem saját öröksége nyomán akarja meghatározni önmagát. Csatlakozva azokhoz, akik szerint a III. köztársaság a Fidesz ámokfutása után restaurálhatatlan, a feladat a IV., polgári, liberális köztársaság felépítése. Amihez az MSZP sürgeti a demokratikus ellenzék szövetségét, mert a Fidesz eléggé bebetonozta magát ahhoz, hogy az ellene fellépő baloldali, zöld, liberális erők ne oltsák ki egymást. Mert akkor végük.

A vitára adott szöveget olvasva úgy gondoljuk: ehhez nem lesz elég a Fidesz-törvények, adórendek tervbe vett, ígért át(vissza)írása, a szocialistáknak mielőbb szakítaniuk kell korábbi osztálypolitikájuk maradékával. Nem elég csak a „szegényeket”, a „dolgozókat” felkarolniuk, az egész nemzettel kell új társadalmi szerződésre törekedniük. Amihez az „utca nyelvén”, és érzelmi azonosulást is felkínálva kell beszélniük olyan „általánosságokról” is, mint Európa, állam, igazságtalanság, méltánytalanság, erkölcstelenség, jólét és a szegénység, az élet minősége.

Főként pedig az egyenlőség eszméjéről, ami nem a szegénység egyenlősége. Az ország végzetes szociális kettészakadásáról, amely szétmarja a társadalom kohézióját, s amit nem gyógyít a jobboldal által feltálalt romantikus-retrográd nacionalizmus. A demokrácia nem feltétlenül csak pénz, áru és szavazat, hanem szabadság is. Erről kellene meggyőzniük a nemzet ma még néma többségét.