Igaza van Prettl Jánosnak. Minek is erről írni? Hisz ez volt a papírforma. Az ellenzék tépte ugyan a száját, hogy a pályázatok szabályrendszere velejéig romlott, kontrollálhatatlan, visszaélésre ad lehetőséget, sőt arra termett. Ki figyelt oda? A gazdák reménykedtek. Hisz a mostani kormány politikusai azt ígérték, a családi gazdaságokat segítik majd. Az ígéretben nem volt benne, hogy elsősorban a fideszes családok gazdaságait. Most persze a pályázatokon vesztes gazdák panaszkodnak, és arról beszélnek, hogy perelni kéne. Minek? Tegyük fel: a bíróság kimondja, hogy nem annak járt volna a föld, aki műveli. A haszon, amit az ítéletig a föld hoz, akkor is az övé. Amúgy meg, ha nyernének a vesztesek, lesz egy új pályázat, s azt ismét úgy írják ki, hogy megint ne azok nyerjenek, akik pereltek, hanem azok, akiknek kell. Ha ahhoz van úri kedvük, megtehetnek bármit. Kiabál itt valami Ángyán, hogy oligarchák és maffiózók kezébe kerül az állami föld. Fideszes államtitkár létére azt hitte, van súlya a szavának, csak mert ért az agráriumhoz, ráadásul dolgozik benne a morál?

Ha olvasná a klasszikusokat, tudná, hogy az erkölcs a gyengék menedéke. A vidékfejlesztési tárca – „A kutya ugat, a karaván halad” című – közleménye szerint egyébként is csak a politikai haszonlesők járatják le az állami pályázati rendszert. Ángyán ugat, a Fidesz halad.